Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bencsik János: Adatok a juhkosár alkalmazására a Hajdúságból

ADATOK A JUHKOSAR ALKALMAZÁSÁRA A HAJDÜSAGBOL Bencsik János Arra nézve, hogy a XIX. század elejéig a Hajdúságban is alkalmazták a juhtartó kosarakat, már eddig is ismertünk okleveles adatokat. Ezek a szűkszavú írott források azonban nem szolgáltattak elegendő támpontot ahhoz, hogy a juhkosárral kapcsolatban számos kérdést tisztázhassunk. Az újabban feltárt levéltári és egyéb írott források már hozzásegítene^ bennünket ahhoz, hogy jobban megismerhessük a juhkosárt, a juhkosárhoz kapcsolódó gazdálkodási formát. A hajdúnánási közgyűlési jegyzőkönyvek adataiból kiderül, hogy a juhkosarakat nádból készítették, „Számos Gazdáktól sürgettetik azért, hogy részekre a Kosárnak való Nád vágást engednék meg."

1 Juhkosárnak és juhszárnyéknak a gyengébb minőségű nádat is felhasználhatták.

2 természetesen a kosárnak való nád vágása is részét képezte a város magisztrátusa által irányított nádlás jogának. „... meg határoztatott, hogy még csak kosárnak való Nádat is, annál inkább pedig rendes nád vágását is kezdeni (senki) ne merészelje."

3 A juhkosár elkészítése évente a juhtartó társaság kötelessége volt, esetenként a magisztrátus foglalkozott a helytelenül felállított kosarak áthelyezésének kérdésével. 1812-ben „panasz merült fel az eránt, hogy a Fejős és Nyájra vert Juhoknak kosarai vagy szárnyékjai olly káros Hellyeken Állíttattak fel... (hogy) azon juhoktól az ösz vetéseket... meg tartani nem lehet... (ezért) a kosarakat bontassa meg, s által tételét (rendelje el a magisztrátus).'" Egy 1813-as adatból továbbá azt is következtethetjük hogy a juhkosár szállítható.

5 A fentebb idézett 1812-es adat alapján az is bizonyított, hogy a juhkosár a fejős állatok tartásához kapcsolódott. E kérdés azonban mégsem olyan egyszerű, mert a juhkosárral egyidőben a város ólaskertjeiben esztrengákat is építettek.

6 Említett forrásainkban ez áll: „Muraközi Márton esztrengájából ellopatott ..." vagy „Becskereki háza megett lévő esztrengája ..." Megállapítható tehát, hogy a tanulmányozott korszakban az esztrenga az egyes juhtartó gazdák tulajdona lehetett, ahol bizonyára a fejés történt, vagy ami az 1804-es adat alapján biztos, ott is éjszakáztak az anyajuhok, bárányaikkal együtt. Mikor és mire alkalmazták tehát a juhkosarakat? Erre a kérdésre a Hajdúsági Múzeum Adattárában őrzött gazdasági feljegyzésekből következtethetünk. Eszerint Kun Demeter hajdúböszörményi juhtartó gazda „1856. évben Tömöri János nyáj juhász (elé) tavaszi kosár alá ki hajtott Juhot 14 Darabot, elletni, február 17-kén 1856ba csinálták a kosárt." „Anno 1857be Tömöri János elletni Kosár alá kihajtott Juhott 15 darabott, melybe van Bárány 5. azaz ött. Summa 15.'' „1859 Évről, Tömöri János Februárius 4dikén kosár alá hajtott ki 14 Darab