Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Orosz István: Szőlőskerti építmények Hajdúböszörményben 1821-ben

A 18. század folyamán a hajdú városokra kivetett adót sokszor kellett — különösen háborúk idején — természetben, kenyérgabonában vagy abraktakarmányban fizetni. A hadsereg többnyire zabot kért, a hajdú városokban azonban inkább árpát termeltek. A hadsereg, a beszállásolt katonaság igényeinek kielégítésére, a városi szántókon általában zabot vetettek s ebből fizették a porciót és a királyi adót. Bizonyára ezért nevezték Böszörményben is a Középső ugarban lévő városi földeket Zaboskertnek. A név aztán is megmaradt miután 1794-ben a Zaboskertet szőlőnek osztották ki. Ezzel a városban már három szőlőskert volt,, a temető északi oldalán a Vénkert, délin az 1791-ben osztott új szőlő, s ettől délre a Zaboskert.

1 A három szőlőskert területi elhelyezkedéséből érthető meg az 1791-ben kiosztott rész neve:Közép/cert. eredetileg a Vénkerttel szembeállítva új szőlőnek, új szőlőskertnek nevezték," a Középkert nevet csak akkor nyerte el, amikor a Zaboskertet is szőlőnek osztották ki. Ügy tűnik, az új szőlőskert nevet minden frissen osztott és ültetett szőlő viselte egy darabig, mert 1794-ig a Középkertet is új szőlőnek nevezik, 1795-ben a Zaboskertet is hívják új szőlőnek is.' Később azonban általános lett a Zaboskert elnevezés, annál is inkább, mert a Vénkertet északról lezáró fehértói út másik oldalán a belső legelő egy részéből kiosztották a Nadráqoskertet, majd a 19. század első éveiben a bodai erdő egyik irtasföldjéből lett szőlő, így ezeket tekinthették „új szőlőnek" nem pedig a Zaboskertet.

8 Több szőlőt 1821-ig nem is telepítettek. A szövegekben említett Középkert i821-ben éppen három évtizedes múltra tekinthetett vissza, nem volt új szőlő, így a benne található építményekről szóló híradást azért kell fontosnak tartanunk, mert jellemzőnek tekinthetjük ezeket az épületeket a többi szőlőre is. A hajdú városok szőlőiben a pajták nem jelentek meg rögtön a 18. század első felében. A nánási szőlőkben még 1784-ben is csak egyetlen közös kunyhó volt, a csőszök felügyelete mellett szerszámait mindenki ebben tartotta, s fenntartásának költségeit is közösen viselték a szőlősgazdák.* A szoboszlói szőlőskertben viszont magánosoknak is voltak pajtáik 1773-74-ben is.'

0 A böszörményi szőlőkben található épületekről az első híradás 1796-ból származik a zaboskerti kunyhókról. Ezek Dám László feltételezése szerint kezdetleges építmények lehettek.

1

1 feltételezését az is valószínűsíti, hogy az 1794-ben kiosztott Zaboskert 1796-ban még nem lehetett termő szőlő,a kunyhók bizonyára a telepítés során ideiglenes épületként születtek. Negyedszázaddal később azonban — miként az itt közölt iratok tanúsítják — a Zaboskerttel szomszédos Középkertben állandó jellegű épületeket találunk, amelyeket vagy pajtának vagy tanyának neveznek. A beadványban szereplő nyolc gazda pajtáján ajtó és ablak volt, hiszen a tolvaj, Kováts Sámuel pajtája ablaktáblájáról szedte le a ki- és beakasztókat, hogy a többi pajta zárjait ki tudja nyitni. Kereskényi Jánosnak „borított zár" volt a pajtáján s minden bizonnyal Szűcs Mihálynak is, ha a lyukas kulcs kellett hozzá. A komolyabb zár értékesebb épületre utal, s a pajtákban tartott értékesebb holmikra is. Állandó lakhelyül ezek az épületek nem szolgáltak. T. Szabó Bálint tolvajlásai szüret után történtek, akkor már senki nem lakott a kerti pajtákban, mert egyébként észrevették volna. Az épületeket azonban ennek ellenére sem szabad egyszerű szerszámoskamráknak tekintenünk, hiszen Szűcs Mihály paj28