Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
PALÓC PÁRHUZAMOK POLGAR NÉPRAJZÁBAN (összegezés helyett) Polgár, az egykori hajdúváros, a XVIII. század folyamán települt új lakói révén szembetűnően, az avatatlan számára is könnyen észrevehetően különbözik az alföldi Hortobágy környéki, tiszamelléki környezetétől. Ezt a különbséget ismerik és számon tartják a szomszédos falvak és a hajdúvárosok lakói is, akiknek hamar feltűnhetett, hogy másként beszél, másként öltözködik a polgári parasztember, mások a szokásai, más dalokat énekel. Különösen azok a szegényemberek tartották számon e különbséget, akik évről évre együtt dolgoztak, hol arattak, hol summáskodtak a polgári férfiakkal, lányokkal. Tudták, hogy a polgáriak öregítelként a határbsn slambuc vagy öhön helyett cserászkát főztek, vagy más nótákra táncoltak a fiatalok, ha eső lévén, beszorultak a juhhodályokba a káptalani földeken: Elveszett a lovam Citrusfa erdőbe, Elszakadt a lagos szárú kicsi csizmám A ló keresésébe. E különbözőség miatt, általában matyóknak, ritkábban palócoknak nevezték őket. Azért ragadt rájuk a matyó elnevezés, mert a matyókat jól ismerték, hisz a közeli matyó falvak lakói, elsősorban a mezőkövesdiek is, gyakran vállaltak munkát a nagy kiterjedésű uradalomban. Polgáron is élt annak a tudata, hogy ők nem azonos módon élnek a környezetük népességével. 68 0 Már az is, hogy szinte tiszta római katolikus vallásúak voltak, jelzett valamit. Sokkal jobban tartották a gazdasági-társadalmi kapcsolatot a Bükk—Mátra vidékével, mint az Alfölddel. Onnan jártak például a zsuptető készítők, kőművesmesterek a faluba, vagy Szomolya és más felvidéki műhelyek cserépedényeit szívesebben vásárolták stb. A káptalannak rendszeresen fuvarozván Egerbe, s más hevesi birtokaira, alkalmuk volt egyfajta árucsere lebonyolítására is. Sajátos módon erősítették e kapcsolatot 3 felvidéki fa- és mészárusok is. E néprajzi sajátosságokról először a Borovszky-féle, Szabolcs vármegye monográfiában történt említés: „Polgár... azért érdemli meg, hogy külön foglalkozzunk vele, mert Borsod és Hajdú vármegyék közé benyúló nagy határát oly népfaj lakja, mely néprajzi tekintetben teljesen elütő, nemcsak az egész vármegyének, de ennek a járásnak is a többi lakosságától. Polgár ugyanis Palóc telep, melyet földesura, az egri káptalan telepített Borsod vármegyéből. Mezőkeresztesről és környékéről, és melynek lakossága ismert palóc szívósságával és konzervativizmusával, még ma is sok olyfajta sajátosságot tartott meg. mely a körülötte lakóktól sokban megkülönbözteti. E különbözőségnek, a más eredetűségen kívül, oka az is, hogy a vármegye szomszédos tiszamenti népével nem vegyül, mert egyrészt nagy távolság is választja el tőlük, másrészt pedig amazok nagyobbára nyakas kálomisták, ő maga pedig erős pápista." 60 1 680. Az adatközlőim egyaránt megfogalmazták ezt a felismerést. 681. Borovszky Samu: Szabolcs vármegye, Bp. 1900. 171. 95
