Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
nagyobb földterületüket már ökrökkel, s egyre gyakrabban lovakkal művelték. Ezek ma is úgy vélekednek, hogy egy pár ló felér egy pár ökörrel. A módosabbaknak ló fogaíjuk is, ökörfogatjuk is volt. Lovakkal a gyorsabb munkát, szekerezést, boronálást, az ökrökkel a szántást végezték, vagy terhet vontattak velük. A XIX. század végéig a nagyjószágok (ló és szarvasmarha) tartása szorosan kapcsolódott az ólaskertek által meghatározott gazdálkodási rendhez. Bár a szilajon, félszilajon pásztorolt gulyákból és ménesekből az év nagy részében nem szorultak be az állatok a kertekbe. A kezestartásba vont és az igázásra fogott állatok azonban átkerültek az ólaskertekbe. Részükre a már leírt építményeket, marhaólakat, lúólakat és esztrengákat (juhok részére) építettek. A szilaj tartáshoz kapcsolódó egyszerű építmények az akojok és a színek voltak. C2! 5 A lakóházak körül csak az aprólékot és a sertéseket nevelték.Polgár határában a XIX. század második felében alakult ki a tanyás állattartás, a szikes határrészeken telepedett tanyák rendezkedtek be állattartásra. Tíz—húsz szarvasmarhát, száz—százötven juhot, 30—40 sertést, nagy csapat libát, kacsát és pulykát is neveltek egy-egy tanyán. Rendszerint a családtagok gondozták, pásztorolták az állatokat. A kisebb gyermek már sertéspásztor vagy libapásztor lehetett. A juh falkához azonban gyakran fogadtak juhászt, mert tenyésztésük kellő szakismeretet igényelt. A tanyákon három-négy tehenet is fejtek. A tanyát körülvevő legelőre a faluból több borjút vállaltaik tartásra. Szívesen adták a faluban lakók tanyákra növendék állataikat, mert ott jobban gondjukat viselték, mint a gulyán, s „ólban háltak". Nyaranként 50 kg szemesterményt (árpa) fizettek egy növendék állat tartásáért. A tartásmód harmadik típusa az urasági majorokban alakult ki, amelynek a vizsgálatát csak annyiban tartjuk feladatunknak, amennyiben az a paraszti tartásmód gyakorlatát átvette, illetve azzal összefüggött. Az egri káptalan nagy kiterjedésű birtokán a XVIII. század végén a szarvasmarhát, később a lovat is tenyésztették. Időközben bizonyos szakosodás alakult ki az egyes majorok között. Ennek megfelelően egy-egy tanyára irányították a növendék, másra a tenyésztésbe állított vagy sőre állatokat. Maguk tenyésztették a mind intenzívebbé váló földműveléshez szükséges igavonó ökröket is, amelyek az 1940-es évekig fontos igásállataik maradtak. A majorsági szarvasmarhatartás egyik fő célja tehát a megfelelő számú járómarha biztosítása volt. A növendék állatok többségét tenyésztésbe állították, kisebb hányadát (s a kiöregedett ökröket) felhizlalva, sőreként értékesítették. A nagy tömegű szarvasmarha tenyésztése még a XIX. század végén is félszilajon történt. A XIX. század utolsó negyedéig uralkodó szerepe volt az állattenyésztés terén a legeltető gazdálkodásnak. A határ bizonyos részét eleve legelőként használták, mikor azonban a betakarítás megtörtént, a mezőgazdasági terményeket, illetve a szénát is behordták, akkor felszabadult a határ, 629 Hangácsi János számadása alól egy Tavalyi üszője elcsapódván ... Nyikon József a kerülő tanyához tartozó marhákkal a kerülő tanyához hajtotta... ott pedig sem meg nem kötvén, se az ott lévő akojba nem zárván kicsapta " SZL. Polgár Jkv. 1839. JM. 34. 79
