Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
tek, a fiatalok játszottak, táncoltak. Hetente egyszer, csütörtökön, anagykepésekne k ennihozott a család. Rendszerint húsból, tejbekásából, dübbencsből állott az ebéd. Az aratás befejeztével készítette el a csapat az aratókoszorút. Kéthárom lány kötötte meg és díszítette fel, a férfiak rúdon vitték be a tanyába. ,Az uraság képviselője, valamelyik gazdatiszt, áldomást fizetett a fc epéseknek. Az egri káptalan polgári és szentmargitai birtokára nemcsak a polgári szegényemberek szegődtek el nagykepésnek, hanem távolabbi helységek lakói is vállaltak aratást. 1820-ban pl. a putnokiak arattak a káptalanban, 62 3 a XX. század elején az egriek dolgoztak Polgár és Szentmargita határában. A környékbeli falvak (Tiszacsege, Egyek) lakosai is elszegődtek a káptalani földekre. A jól érett gabonafélék aratás után 8—10 napig a keresztekben vagy vontatókba rakva száradtak a tarlón. Csak utána hordták be a szérűskertekbe, 62 4 s ha az idő száraz volt, illetve, ha megfelelő igaerő állott rendelkezésükre, akkor hozzá kezdtek a nyomtatáshoz. 62 0 Száraz időben szekérről ágyazták az életet, kedvezőtlen időjárásban asztagba rakták, s várták a szárazabb napokat. Ha esős volt az ősz, akkor télen a száraz fagyon nyomatták el a termést. 0-'' Nedves őszön kicsírázott az asztag teteje, s a vastag kelést kaszával kellett összevagdalni. Az asztag helyét lapáttal simára felnyesté'k, s vastag szalmát terítettek le. Középre egy sor kévét fektettek, s erre rakták, mostmár ferde helyzetben, a következő sorokat. Vigyáztak, hogy a kévék tővel kifelé, lejtősen feküdjenek, csak így csorgott le a víz róla. A tetejét kalászokkal, kifelé fordított kévékkel hajazták be. A kertben a szérű a térség közepén volt, hogy munka közben minden oldalról hozzáférhessenek. Helye évről évre azonos maradt. Lehetőleg kissé partos részt választottak, hogy a víz leszaladjon róla. Nyomtatás előtt harmad nappal elkészítették a szérűt. Szérűnyesőve 1 felnyesték a térségről a füvet, a földet elegyengették és enyhén meglocsolták, majd 622. „Szabó János egy sessios gazda termelt 92 kereszt rozsot, 20 kereszt tavasz búzát, 15 vontató árpát, 9 vontató zabot." Uo. Div. P. Fs. 6. N. 337. 1829., „Öszi vetésű föld, mely 2100 nöl lésze... találtatott rajta 13 betsülletes magyar kereszt gabona," Uo. F. 5. N. 253. 1820. „Találtatott rajta termés kilenc gazda kereszt gabona, mellyett 11 közönséges keresztre lehetne határozni." Uo. 1821., „... szűk termés idején, közép szerű terméskor is... volt rajta 13 betsülletes magyar kereszt gabona." Uo. 1824., „...minthogy pedig magok a keresztek 18 kévékkel rakattak ..." Uo. „ ... szántóföldjéről helybéli lakos Medve András három kereszt búzáját ellopta." SZL. Polgár Jkv. 1846. N. 64. 623. Hl. Div. P. Fs. 6. N. 285. 1820. 624. „A Polgári lakosok közül (voltak) olyanok, akik még az learatás ideje előtt kezdtek az őszi vetésekbül kenyérnek valót behordani... kiküldetvén tehát a kertek vizsgálására... előadatik, hogy (13) gazdák kertyeikben részint kevés életeket találtak." Uo. Di,v. P. F. 6. N. 337. 1829. „Elmentem segíteni hordani Tardi Józsefnek, midőn már az ő Élettyét behordtuk, a segítsé. gémért a mi életünktet is behordta ..." Uo. Div. P. F. 2. N. 98. 1823. 625. Az előző jegyzetben közölt Szabó János még szeptember 28-án szinte semmit sem nyomtatott el. Uo. Div. P. F. 6. N. 337. 1829. 626. „1813-ban ... a nyomtatás idejét úgy szólván tsak lopni kellett, mert folyvást nyomtatni nem lehetett... amidőn a száraz fagyon nyomtathatott (a lakosság dolgozott is.)" Uo. Div. P. F. 6. N. 285. 1820. 73