Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
ezért vagy az udvaron, vagy a házban tudtak étkezni. Szükség esetén a konyhapatkát használták asztalként. A kémény alatt faszegeken a füstösfazekak és a vászonfazekak függtek. A tűzfalra több sorban tányérokat, tálakat, csészéket (kisebb tálak) helyeztek el. A háznak (szobának) rendszerint két irányban volt ablaka. Az utcai homlokzaton egy vagy két ablaka, az udvari homlokzaton egy ablaka volt. Az utcai ablakok nagyobbak, dupla üvegűek, az udvari ablakok rendszerint kisebbek, cimplák voltak. A századfordulóig csak egy szál üvegablakokat 1870—1900-as évektől duplaablakokat készítettek. Az ablakok fiókosak voltak, s kétfelé nyílottak. A századfordulóig az ablakokat kívülről két felé nyíló fatáblák védték, amelyeket este begomboltak. 61 3 Firhang nem volt, mert „kicsik voltak az ablakok, s nagyon sötétek lettek volna a szobák". Az ablakokba télen rongyot tettek, hogy felszívja az üvegen lecsapódott párát. A ház belső, pitar felőli végében volt a kemence. Cigányok készítették kóréból, kívül-belül betapasztották, majd kiégették. Égetéshez erősebb fűteléket használtak fel. Az ajtó és a patka szögletében kispóc (kispatka), a hátsó fal és a kemence szögletében sr.t volt. A sutvadka (sut) egy vályog magas volt. A kemence és a keresztfal e?ész hosszában végig húzódott ?. ny?k. mely 30—40 cm-es széles perem volt. A kemencepatkát is muszáj jal takarták el. Télen, fonás közben vagy tanyázáskor e padkén ültek az asszonyok. Azt tartották szerencsésnek, aki a kispatkáva ülhetett, mert az itt dolgozó földÁg nyújthatta a fonalat (az orsón), s szaporán fonhatott. A mécses a nyakon vagy a kemence tetején világított. Mécses üvegből, bádogból készült, gyári termék volt. Mécsesként használták az eltört cserépfazék alját is. Olajat, zsírt öntöttek bele, kócot fektettek a szélére. 614 Csak az I. világháború után terjedt el a petrólámpa. A kemencével egy oldalban, a felső szögletben volt a díszes, tulipános vetettágy. A szalmából készült derékaj]at muszajjal vagy módosabb helyen lepedővel terítették le. Az ágyon, végével kifelé, fektetve helyezték el a párnákat, s a párnákon keresztben keményre tömött nagydunna volt. Huzatuk színes anyagból készült, végükön csipke betét volt, aljára rózsaszín vagy kék textilt tettek. A vetettágyat ritkán használták, a ház dísze volt, amely a család anyagi helyzetére utalt. Ha több gyermek volt a családban, akkor a vetettágyon kucikot csináltak két lécből (ágyvégeken voltak), melyek a párnát tartották. A kucikban két személy is elfért. Az ajtó mögött volt a hátulsóágy, szegényebbeknek a dikó. Módosabb helyen ebben is dunna-párna volt. Használt ruhaneművel, téli holmikkal takaróztak a dikón a gyerekek. Az ágy alatt kerekeken gördülő toli (ágy). Éjszakára kihúzták az ágy elé. A kemencével szemközti, az ablakok között levő sarokban az asztal és mellette a saroklóca, vagy a ládáslóca. Az asztalsarokban zsuppból (szalmából) font kenyérkas. Benne nem száradt meg a kenyér, a macska sem bántotta. Kenyérruhát nem használtak a kenyérkasban. Az asztal alatt túri korsó vagy más vizesedény (kanta, kupa). Az ablakban tengerihagyma, meg cserepes virágok. A nagygerenda alatt függött a tükör, a falakon körül kisebb, s nagyobb méretű szentképek, 613. V.ö. Malonyay D., i.m. 209., Banner J„ Lm. 140. 614. V.ö. Malonyay D., i.m. 15., Istvánffy Cy., i.m. 15. 62
