Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
imigyen nem használhatta, az a puszta kertet szántotta, vetette. 5, 9 Állatait, s sertéseket, baromfikat vagy egyéb fajokat is a lakóháza udvarán helyezte el. Egyébként is az 1840-es évektől vannak elszórt adatok arra, hogy a kerteket beépítik, illetve a lakóház udvarán tekintélves parasztgazdaságot tartottak. 08 0 A népesség szaporodása következtében egyre több fiatal család költözködött a kertékbe. Kivonták tehát a kerteket az állattartás és a földművelés céljait szolgáló övezetből. E folyamat kiegyensúlyozására 1873ban új házhelyeket osztottak a kertektől keletre, a Somogyi Bacsó útca és az Erdélyi utca között. 58 1 A faluban lakó módosabb gazdák a betelepült kertjük helyébe a XIX. század végén az árvízmentesített Selypes parton és a Folyó alatt foglaltak újabb szérűskerteket. A kertek benépesülése folytán alakultak ki az olyan, most már belső fundusnak számító gazdasági udvarok, amelyeken a lakóház együtt állott a jószágtartás céljaira készült gazdasági épületekkel. Ezek nem egyszer olyan tágasak, hogy a gazdasági udvar mögött zöldségeskert, gyümölcsös is lehetett. Az ólaskertek vagy szérűskertek funkcióváltozása, a mai gazdasági udvarok kialakulása csak lassan ment végbe, mert a módosabb családok vagy a város szélén szabadon foglalható területeken újabb (késői) szérűskerteket telepítettek, vagy pedig az állatokkal »kiköltöztek a határba, a volt jobbágy telkekre, s ott tanyát építettek. A tanyákon előbb a szérűskert, később a gazdasági udvar mintája szerint rendezkedtek be. A gazdasági udvarra a lakóház mellé, vagy vele szemben (ritkán vele egy tető alá) épültek a jószágtartásra szolgáló gazdasági épületek, nagyol, sertésól stb ... A nagyjószág számára óZat építettek. A nagyólat csak néha építették egybe a lakóházzal, s ilyen esetben a lakóházat megtoldatták az óllal, szerkezetileg is egybeépítették azzal. Arról is tudunk, hogy a lakás csupán két osztatú volt, s a komra helyett ólat építettek. Nem volt ritka, hogy a nagyólba a pitvaron keresztül lehetett bejárni. Az ól és a pitar (esetleg komra) között naoraforgókóróból készült, mindkét oldalán betapasztott vékony fal volt. Ha külön épült a nagyol, akkor teteje sátortető, szarufás, ácsolt tetőszerkezete volt. Egy-egy jószágfajtának a két végében külön állítottak jászlat a fal mellé. Az ól egyik végében a ló, a másik végében a szarvasmarha volt. A nagy ólban tartották — hely bővében — a sertést is. A sertések számára csak disznókarámot készítettek. A nagyol után vagy azzal szemben a disznóól épült, előtte disznókarám volt, amellyel óvták az udvart a kártételtől. A karámot nem mindig védték tetővel az esőtől. A XIX. század végéig elterjedt volt az utcára háttal, a kerítésbe épített hidasól. A hidasól nagy talpgerendákra ácsolt kisebb des^kaépület, két-három rekeszt csináltak benne. A talpgerendák segítségével elmozdíthatták. Mozgatása a görgőkkel történt. A sertésól padlásán volt a tyúkpad. 5 S- A tyúkpadva létrán jártak fel a baromfiak. A sertésól még ma is deszkából készül. Szalmakazal alá karámot, vagy akojt készítettdk, amelyben rendszerint a hízót tartották. Érde579. ..A kertben levő őszi vetése pedig, s annak termése legyen az üzvegyé " Uo 1840. N. 50., 1843. N. 101., 1849. N 139 580. Uo. 1845. N. 126. és 127. 581. Uo. 1873. január 6. 582. Istvánffy Gyula: A palócok lakóháza és berendezése. Népr. Ért XII 1911 9. 1. 53
