Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)

fogalmaznak: „...a polgári szántó földek vad szikből állván, felette roszszak".

J Még a jobbágytelkeket kimérő mérnök is ezt írja: „. . .megjegyezvén ezen földekre azt, hogy mivel ezeknek helyeztetések olyan, hogy a hóvíz vagy essőzés által is feneketlenül fel áznak.. ."

6 Hasonló megállapítást tesznek 1821-ben a határszemlét tartó úriszék tagjai is: „.. .a Csőszhalom (környékére) eső lapossas tájékra (érvén), már itt úgy látszik a föld székes lévén, az Élet szegényebb és sok helyen kaszáltatott. . ."

7 Természetesen, a szántóföldeken levő „vízállás meg nem szántatott, hanem kaszállónak használtatik".

8 A már idézett, 1839-ből keltezett jobbágypanaszban a rétekre vonatkozóan ezt olvashatjuk: „.. .A kaszálló réteket pedig az árvíz járván, azok haszna vehetetlenek volnának. . ,"

9 Az árvízjárta, partosabb réteket az ár elvonulása után, „kaszálással, marha legeléssel, úgy szárazságban szántással is élték".

1

0 Az árvíz után a rétet megkaszálták, majd gulyával, csoi'dával vagy juhnyájjal járatták.

1

1 Ha azonban az árvíz lassan apadt, akkor újabb kárt szenvedett a jobbágyság, mert „. . . emiatt rossz tsetkákás szénát várhatlak".

1

2 A mélyebben fekvő, fenekes határrészeket árvizes esztendőben ,.. . .sem kaszálással, sem marha legeléssel használni nem lehetett".'" ,.. . .mikor kaszálni nem lehetett. . . egyébkor gyékény vagy fütő vágással használták."

1'

1 A határ legmélyebb vagy lefolyástalan részein tavak állottak, amelyekből csak szárazságban apadt ki a víz. Ezekben termett a sokoldalúan felhasznált nád.

1

5 Ha pedig nyílt víztükre is volt, akkor halászhattak, csíkászhattak benne. A polgári új lakosokkal 1727-ben kötött kontraktus szerint „az egész Polgári Határ, hozzá tartozandó pusztáival edgyütt szabad ususában (használatában) lészen az odavaló lakosoknak, úgy mind azon által, hogy az határokra vigyázzanak, és ne engedjék szomszéd bélieknek kissebbíteni az uraság földét".

1

6 A telepítést követő évtizedekben többször került sor földesúri határperekre, s ennek folytatásaként a határok megújítására. így 1754-ben Hajdúnánás, Büd és Szentmihály felől tisztázták a határt.

1

, 1768-ban Tiszakürt, Tiszatarján és Tiszakeszi helységek határait,

18 majd 1798-ban „Csege és Szent Margita puszta között az Inta vize Nap Keleti partjá"-t járták végig.

1

9 Szederkény felől 1797-ben újították meg a határokat.

2

0 A határokat aztán az érdekelt községek, városok küldötteivel egyetértésben, időközönként megújították. A hármas határoknál mindenütt dombokat hánytak, a köztük levő szakaszon pedig, ha természe5. SZL. Polgár város jegyzőkönyve (Továbbiakban jkv.) 1839. N. 44. 6. HL. Div. P. F. 5. N.253. 7. Uo. 1821. 8. Uo. 9. SZL. Polgár Jkv. N.44. 1839. 10. HL. Div. P. F. 4. N.43. 11. Uo. 12. Uo. F. 2. N. 97. 1822. május 19. 13. Uo. F. 6. N. 308. 14. Uo. 15. Ilyen nádtermő tavak, rétek: Bágy, Kasziba, Keskenyköz. 16. SZL. Investigatio... (iratok között másolatban 1727-es kontraktusról.) 17. HL. Div. P. F. 4. N. 38. 18. Uo. F. 5. N. 44. 19. Uo. 39. számú kéziratos térkép, 1798. 20. Uo. Div. P. F. 6. N. 308. 4