Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
gyakorlatot takarta. 41 5 Ezzel szemben szabad foglalásos gazdálkodásnak kellett érvényesülnie ..a fogott földeken. . ., amelyet kimerülése után gazdája sorsára hagyta, helyette.. . újabbat tört fel".'' 1 0 Ebben az esetben, a vad talajváltó rendszer nem a földművelő-technika alacsony szintjéből eredően dívott, hanem sokkal inkább a jogviszony függvénye volt, ületve az adott paraszti (kisnemesi) gazdaság igaerejétől és szükségleteitől függött. Egyébként is a rosszabb talajú határrészek, mivel csak tavaszi .gabonaféléket vethettek ide, hamar kimerültek. A XVIII. században az újratelepült falu jobbágyai teljesen új gazdasági helyzetbe kerültek. A földbőség tartós volt, mert a benépesülés évtizedekig elhúzódott. A földesuraság sem kezdett mindjárt szántóföldi művelésbe. Az 1732-es összeíráskor azt állapítják meg: „Ezen város szántóföldjeit nem osztják nyomásokra". 4 1' E gazdasági művelési gyakorlat meghonosodására az is hatással volt, hogy a faluközösség nem alakult ki, részben azért, mert több helyről, más-más gazdasági szokásokat hoztak magukkal, illetve a népesség is labilis volt. Az összeíráskor (ha adatai bizonytalanok is) 73 családot találtak Polgáron, közülük is csak 21 (34 százalék) rendelkezett a szántáshoz szükséges igaerővel/' 1 8 Ha az 1770-es évek gyakorlatát vesszük alapul, akkor 280—350 köblös földet művelhettek meg. Az 1740-es években a falu 70 lakosa 558.5 köblös földet szántottvetett. 41 9 A családok többsége az állattartás hasznából élt, bár a legjövedelmezőbb haszonállat, a juh, nem szerepelt az összeírásban. A szántóföldi növények közül a rozsnak, az árpának, a kölesnek és a zabnak volt nagyobb vetésterülete. 42 0 Az 1772-es úrbérrendezés idejére Polgár szántóföldi gazdálkodására már a háromnyomásos rendszer volt a jellemző. „Ezen mező városnak határja három nyomásra vagyon felosztva. . ." 42 1 Az első járásba rozsot és őszi búzát, a másodikba zabot, árpát és kölest vetettek, a harmadik járást ugarnak hagyták. „Ezen mező város Lakossai közül vagyon egy hat ökrös Gazdának, minthogy az telkeknek minémüsége soha se volt meghatározva, minden nyomásban 18 kila alá való szántó földje. .. négy ökrös gazdának 12 kila földje. . . két ökrü gazdának hat kila." 42 2 E gazdálkodási rend, vagyis az újraosztásos földközösség az 1810-es évekig változatlan maradt, mert sem a falu belső gazdasági tevékenysége, sem az allodium lassú berendezkedése nem indokolta a változást. Az állandó telekszervezet a következő évtizedben alakult ki. A háromnyomásos gazdálkodás adta lehetőségek ki tudták elégíteni a faluközösség szükségleteit. A földművelés gyakorlatában már az úrbérrendezés idején megtalálható a föld termőképességének a növelése úgy, hogy az őszi vetések alá 415. A fentitíoez még azt is hozzátehetjük, hogy nem a művelt föld, a legelő és a rét különbségét jelölték a calcatura kifejezéssel, hisz a legelő és a kaszálórét között a használat jellege miatt elmosódott a különbség, mert a kaszálást követően a rét is legelővé lett. 416. Poór János: A hajdúvárosok gazdasági és társadalmi helyzete (1607—1720),, Debrecen, 1967. 38. 417. HL. DiiV. P. F. 2. 1732. N. 42. 418. Uo. Div. P. F. 2. N. 42. 1732. 419. UO. F. 4. N. 16'4. 1740. 420. Uo. Div. P. F. 2. N. 42. 1732. 421. SZL. Investigatio. 1772. 1. pont. 422. Uo. 38
