Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
ták, hogy az „elegendő tapasztalású és a maga Orvosi Tudományában járatos" legyen. A tanács a 100 váltóforint fizetés mellett kötelességévé tette, hogy a gyógyításért a város elöljáróitól és a szegényebb lakosoktól pénzt nem fogadhat el. 38 0 Űj tisztségek is keletkeztek; így az 1840-es években megszervezték a rendőrbiztosi hivatalt, 38 1 s 1847-ben intézkedtek arról, hogy a „Tűzkármentő Intézet" szabályos körülmények között alválasztmányt válasszon. 38 2 A városi tűzoltóság „tűzpénzszedői" tisztséget is szervezett. A tanács a gazdasági ügyek irányítását továbbra is kézben tartotta; szabályozta a határhasználatot, intézte az árendálások rendjét, a közmunkákat, rendkívüli esetekben pótadót vetett ki stb. Végigtekintve a város jobbágyfelszabadítás előtti történetét, a legfontosabb mozzanatnak kétségkívül a káptalannal folytatott paraszti ellenállást kell tartanunk. E változatos eszközökkel élő, rendkívül kitartónak bizonyuló osztályharc kétségkívül nem volt eredménytelen. A jobbágyoknak legalább egy évtizedre (1818—1830) sikerült megakadályozniuk a nagyméretű káptalani földfoglalásokat, s a föld fel-nem-vállalási mozgalom révén pedig a határ megcsonkításának mértékét megkérdőjelezni. A polgári forradalom küszöbére a mezőváros évtizedekre visszanyúló határperrel érkezett, s annak rendezése a forradalom kimenetelétől függött. így tehát a polgári jobbágyföld sorsát az országos politikai erők küzdelme volt hivatva eldönteni. .«80. Lo. Polg. mv. jkv. 1836. Karácsony hava 12. ."! 1. 1846. ápr. 23. Sovány Péter önként lemondott rendűrbizlosi hivataláról 382. Uo. 1847. nov. 2. 95