Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
A jobbágyok ügyvédje is készített hasorló kimutatást — amely érthető okokból — a fenti számítástól jelentősen eltért. A kimutatás — egy egész jobbágy telket véve alapul — a következő képet mutatta: Urbárium 1727-es szerződés 1773-as •szerződés 1778-as szerződés 1802-es szerződés Tervezett 28 ft. 51 kr. 7 ft. 32 kr. 27 ft. 85 kr. 27 ft. 23 kr. 35 ft. 36 kr. 30 ft. 28 kr. Nem bocsátkozhatunk itt a kimutatások szavahihetőségének taglalásába, annyit azonban nyugodtan elfogadhatunk, hogy a számsorok hozzávetőlegesen jól tükrözik a paraszti terhek emelkedésének a tendenciáját. A jobbágyok e szerződéstervezetben nem is annyira a földesúri adó mennyiségét kifogásolták, mint azt, hogy a földesúri földfoglalások megmaradtak volna. E megfontolásból is utasították el a földesúr egyezkedési kísérletét, s jelentették ki, „hogy ezen Punctumokra nem állhatunk, hanem az 1727-ik Esztendő béli Szállító contractust instáljuk alázatossággal Tikos, Borockás, Kengyelfiók, Tóközivei. .. minden halászó vizeivel és Nádlással egyetemben". 2''' Egészen természetes, hogy ilyen körülmények között az úrbéri egyezkedés ügye egy lépést sem haladt előre. Az ügybe végül a Helytartótanácsnak kellett beavatkozni, s az 1827/26 180. sz. leirata körvonalazta az új úrbéri szerződés kötésének feltételeit. 20 u A Helytartótanács újra elutasította a jobbágyoknak azt a követelését, hogy életbe léptessék az 1727-es contractust, s alapként az 1802-es úrbéri szerződést jelölte meg. Űjra megfogalmazta a 151 jobbágytelek iránti követelést, s a határ rendezése feltételeként szabta, hogy a majorsági táblákat világosan és egyértelműen külön kell választani. A kilenced beszedésének módjaként a „szemül" történő megváltást ajánlották, de a jobbágyok pénzben is megállapodhatnak. Ha az egyezkedés nem sikerülne, akkor a terményt „szalmájában" kell beszedni. A jobbágyok az úrbéri tartozásokat váltócédulákban fizethetik (ami az inflációs tendenciák miatt határozottan előnyös volt), de az egyéb terheket pengőpénzben kell leróni. A jobbágyokat a vadászat alól felmentették, s hozzájutottak a félévi korcsmáitatás jogához is. Kenderföld céljára egy holdat kellett adni egy jobbágytelek után, s ezért 1 forintot fizettek. A szérűskerteket a telek arányában kellett felmérni, de a „felesleget" (ti. ha a jobbágynak a kertje nagyobb) mindenki megtarthatja a „contractuális tartozásaik mellett". A legelőre nézve úgy intézkedtek, hogy azt a lakosok marhatartására és a határ bőségére való tekintettel kell kimérni, nem szabad azonban figyelembe venni a kereskedésre szánt és az árendába befogadott jószágot. A helytartótanácsi leirat alapján szerkesztett úriszéki döntést mindkét fél megfellebbezte; az uraság a vadászat eltörlését kifogásolta, a jobbágyok viszont az egésszel nem értettek egyet. 2!I9. Rávezetve az uo. 291. sz. iratra. 290. A helytartótanács rendelete alapján készült úriszéki döntés. Uo. F 6 N.315. és 320. 75
