Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
kellene rakni. A mintegy 60 darab fejőstehén (a „Svejtzerek") számára Polgár közelében kellene kiszakítani mintegy 100 szekér szénára való kaszálót. A földesúr a jobbágy földek nagyarányú megnyirbálásán túl a paraszti terhek további emelését is tervbe vette. Nem is titkolta azt a célkitűzést, hogy párhuzamosan az állandó telekszervezet kialakításával e téren az urbárium szintjét akarja elérni. A polgáriak ennek meggátolására mindent elkövettek, s azt még a helybeli plébános sem tartotta kivihetőnek. Azt írta — 1819. október 13-án — a nagyprépostnak, hogyha Polgáron a jobbágyi teher az „Urbáriumra fog fordítatni... úgy nézem ki, hogy egy koldusbot, minthogy itten számosabban vannak a szegények, mint a tehetősek"?''' Ennek bevezetése azonban jogi szempontból is akadályba ütközött, s ezért a káptalan azt az utat választotta, hogy új, terhesebb úrbéri szerződést köt a jobbágyaival. 25 5 Az 1820-ban megszövegezett szerződésben a káptalan el akarta ismertetni a jobbágyföldek megnyirbálását, tovább akarta növelni a termék és munkajáradékot. E szerint elismertetné a nyomásonkénti 130 köblös földek kihasítását és szérűskert felállítását. A jobbágyföldek közt (nyomásonként) jelölnék ki az uraság alkalmazottainak a járandóságát (összesen 8,5 jobbágytelek). A folyási volt urasági tábla lenne a fejős tehenek legelője, s ott „25 köblös ütő Ló herés kert árkoltatik el a polgáriaktól". Az uraság kaszálója lenne ezentúl a Hármas, a Bógár foka, a Folyás közt a Selypes laposán a Pelyhesig terjedő terület. Megtiltanák azt is, hogy a polgáriak legelőjükre „idegen marhát" (tehát árendába) befogadjanak. A város négy jobbágytelket kapna, ebből kellene azonban juttatni a plébánosnak, a kántornak, a harangozónak és a nótáriusoknak. 130 jobbágytelket kellene kiosztani, mindenkinek „illendőség" szerint, mert előfordult, hogy a féltelkesnek annyi vagy több földje volt. mint az egésztelkesnek. A maradványföldeket a szerződés uradalmi földeknek szerette volna feltüntetni, „melyeket az Robotnak fogyatkozása miatt még most az Uraság nem mívelhet". Ezért ebből jelölné ki a kukoricaföldeket, „mindeneknek birtoka szerint arányosan", s ez után kilencedet kellene adni. Oszthatnak káposztásföldet is, a kilenced kötelezettsége mellett. A kilencedet szemül adhatják, de a beszolgáltatandó mennyiséget felemelték. Mindez egész telek után tavaszbúzából két kila, rozsból hat kila, árpából hat kila és zabból két kila mennyiséget kell beszolgáltatni, s azt Miskolcra vagy Egerbe szállítani. A bárány, méh, bor kilencedet természetben kellett megadniuk. A város kötelessége lett volna az uraság 130 köblös őszi vetés alá való tábláját szántani, vetni, boronálni. A hosszú fuvart és a vadászatot nem lehetett megváltani, s minden telek után négy nagy robotot kellett volna teljesíteni. Gondjukra lett volna bízva a folyási és kisfaludi töltés, s azonkívül „mindenféle szolgálattal" terhelhetők lettek volna. Pénzbeli fizetségük az 1 forint házadón kívül minden egész telektől 14 forint, a kenderföld után 1 forintban lett volna szabályozva. A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, ha Polgáron a XIX. század első évtizedeiben fokozódott a jobbágyok elégedetlensége, s ezzel az ellenállásuk is. Haraszthy már 1803-ban azt írta Egerbe, hogy „az ide való 254. A polgári plébános a nagyprépostnak. 1819. okt. 13. Uo. N.278. 255. Az 1820-as contractus. Uo. D.6. F.l. N.13. 67
