Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
gebbi gyakorlatot rögzítettek. A bérletért a mezőváros évi 600 rhénes forintot fizetett, s emellett tartoztak „30 jó és alkalmatos kaszásokat adni". E határrészt kötelesek voltak jó karban tartani, s ügyelni, hogy azt a tövis, gaz, gyékény és káka be ne lepje, s „ha tsak fűtőnek is vagy födeliknek való lesz is" le kell kaszálniuk, vagy megégetniük. A Selypesen túl való rész határaira különösen vigyázniuk kellett, mert azt a tiszakesziek peressé akarták tenni. A bérelt területre Polgár bármelyik lakója igényt tarthatott, azt használhatta. Az elöljárók kötelessége volt e területet „igazán minden személy válogatás nélkül úgy kiosztani, hogy kiki értéke szerint ha kíván, részt vehessen, vagy marháját ott járathassa". A szerződés 10 évre szólt, de a polgáriak azt rendszeresen meghosszabbították, s a szentmargitai árendálás gyakorlata egészen a jobbágyfelszabadításig rendszeressé vált. Tudomásunk van arról is, hogy a polgári gazdák a szomszédos Hajdúnánás határán (a Réten) is béreltek földet, sőt azt többszöri tilalom ellenére fel is szántották.'-' 1 7 Mivel e földek nem jobbágytelkek voltak, s így az úrbéri terheket nem kellett utána viselni. Az árendás földek íqy előnyösen hatottak a jobbágyok gazdasági helyzetére. Szerződésekkel nem tudjuk ugyan bizonyítani, hogy a jobbágyok a káptalani kezelésbe került Tikoson és Borockáson árendáltak volna, ennek ellenére ez a gyakorlat is szinte biztosnak vehető. így tudunk a város jószágállományának e területen történő legeltetéséről, s ez csak valamilyen megegyezés alapján volt lehetséges. A Borockáson, annak Álomzug nevű részén pedig egyenesen földművelésről hallhatunk, 1796-ban ugyanis azt a „Polgári Gazdák feltörték, s kölessel be is vetették". 21 8 Nyomós érv feltételezésünk mellett az is, hogy a polgáriak rendkívül rossz néven vették Haraszti tiszttartótól, hogy a Tikost árendába adta, „még pedig Vidéki Embernek" (nem polgárinak); e nagy „megsértődés" csak úgy érthető és értelmezhető, ha feltételezzük, hogy a polgáriak ennek előtte érdekeltek voltak a Tikos hasznosításában. 21 9 A mezőváros anyagi erejét és törekvését jól tükrözi a regálé beneficiumok bérlete is. Régebbi gyakorlat folytatását jelenti a ránk maradt 1802-es bérleti szerződés, amelyben a polgáriak bérbevették a káptalan félesztendei korcsmajogát, a mészárszéket, egy szárazmalmot, a Selypes vizének és a Morotvának a halászatát. Ezért évente 400 rhénes forint öszszeget fizettek, s adtak „50 jó alkalmatos gyertyát" a hegyaljai szüretre. A korcsmában pálinkát nem árulhattak, és ha a halnak „szűke" volna, akkor a bérelt halászó vizekből kellett megfelelő mennyiséget Egerbe szállítani. 22 0 A módosabb polgári jobbágyok a fenti haszonvételeket is gyakran árendába vették. így a folyási korcsmát például 1808—10 között László 217. HBL. V.A. 301 b—7.k. N.prot. 1790. 261.: „A polgáriak a nánási határon kiárendált földjüket nem szánthatják". Uo. V.A. 301 a—9.k. N.prot. 1806. 45.: A polgáriak a Rétet szántani, ne merészeljék. Uo. V.A. 301/a ll.k. N.prot. 1818.78.: „Polgári Bírák uraiméknak ismét irattasson meg, hogy lakossaik — Réteinket szántással vetéssel semmi szín alatt ezután használni ne bátorkodjanak". 218. HL. XII—2/c Div. P F.9 N.459. 219. Polgáriak az úriszékhez. 1820. május 26. Uo. F.6. N.284. 220. Polgáriak árendája a regálé beneficiumokra. 1802. Uo. Div. C F.5. N.175. 56
