Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
hogy lássuk azt a mértéket, amelynek megvalósítására a káptalan törekedett, s amelyet a mezőváros jobbágyai mindenáron meg akartak hiúsítani. A város jobbágytelkeit egységesen első osztályúaknak minősítették, bár ez a határ termékenysége alapján egyáltalán nem volt indokolt. Ennek értelmében egy egész jobbágytelek nagysága a következő volt: Beltelek: Szántó : Rét: 2 pozsonyi mérő 28 pozsonyi mérő 10 embervágó A fél, a negyed és nyolcadtelek ennek felét, negyedét, ill. nyolcadát tette ki. A jobbágy egész telek után a következő szolgálatokra és adózásokra volt köteles. Teljesítenie kellett évi 52 nap igás vagy 104 gyalog robotot. Kilencedet adott minden terményből (bárányból, méhből is), és a földesúr konyhájára beszolgáltatott egy icce vajat, két kappant, két csirkét és 18 tojást. A fél, negyed és nyolcad telkesek terhüket telkük arányában teljesítették. A jobbágyok minden ház után egységesen egy forintot fizettek. 20 8 Zselléreknek minősültek az l/'8-ad telki állománynál kevesebbel rendelkezők. A zselléreknek két rétegét különböztették meg; a házas, ill. a házatlan zselléreket. A házas zsellérek kötelessége volt évi 18 nap robotot ledolgozni és 1 forint házpénzt fizetni. A házatlan zsellérek robotterhe évi 12 nap volt.' A rendezés után a mezőváros társadalmi rétegződése a következőképpen alakult: Telkes jobbágyok Egésztelkes Féltelkes Negyedtelkes jobbágy jobbágy • jobbágy 33 157 26 Zsellérek Házas zsellérek Házatlan zsellérek 64 14 Polgáron tehát 117 jobbágytelket alakítottak ki. Az összes összeírtak száma 290 volt, ebből telkes jobbágy 212 (az „ökrösgazdák" számához képest 10-el nőtt), zsellér (házas és házatlan) 78 (az előzetes felméréshez képest 12-vel csökkent). A káptalan az úrbérrendezést a jobbágyi terhek növelésére használta fel, s a földesúr a maga szempontjából rendkívül okosan aknázta ki azt a 208. Az úrbérrendezésre ld. Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Fest megyében. Bp. 1967. 52
