Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
váltani. A telepítő szerződés szerint teljesített földesúri adózásuk e korban már előnyösnek mondható (robottal az „Uraságnak" nem tartoztak, „földi vetemményekbül'' kilencedet nem adtak), s ezért értékesíthető mezőgazdasági termékekkel is rendelkeztek. Állataikat, termékeiket Szikszó, Miskolc, Szentpéter és Debrecen piacain értékesítették. 20 . Egészen bizonyosan régebbi gyökerekre nyúlik vissza az a gyakorlat, amely szerint a város szükségletére a határban bizonyos földterületet hasítottak ki. 1772-ben a városnak 90 pozsonyi mérő földje és 40 embervágó kaszálója volt. Hasonló helyzet alakult ki az egyébként is rendkívül sok történelmi párhuzamot mutató derecskei uradalomban. E falvakban az uradalom története folyamán mindvégig a közösségek használhatták a határ egy részét, s ezen az úrbérrendezés sem változtatott. A XIX. század elején is — három falu kivételével — valamennyinek volt közös használatú földje. 20 5 E gazdasági-társadalmi helyzetben következett be Polgáron a Mária Terézia által kezdeményezett úrbérrendezés, amely — mint látni fogjuk — kihatásában más helyzetet fog teremteni. Az a paradox helyzet állott ugyanis elő, hogy a jobbágyság helyzetének javítása célzatával kiadott Urbárium hosszabb távon a parasztság helyzetének rosszabbodását eredményezte. A tényleges helyzet ugyanis jobb volt, mint amelyet a rendelkezés alapján követelni lehetett. Ugyanez vonatkozott a jobbágyok telki állományára is! A tényleges jobbágyföld szintén lényegesen nagyobb terjedelmű volt, mint amelyet az urbárium által előírt szabványtelek megkívánt. Hasonló helyzetet teremtett az úrbérrendezés a derecskei uradalomban is, ahol a jobbágyság sorsa az úrbérrendezés után ténylegesen nehezebbé és egyre elviselhetetlenebbé vált. Itt, akárcsak Polgáron egyre terhesebb szerződések következtek, amelyek végül megsemmisítették a jobbágyság addigi viszonylagos kedvező helyzetét. 20 0 Bár a királynő előírta azt is. hogy a jobbágyok helyzetének az országban ezután sem szabad (ahol a helyzet jobb volt) rosszabbodni, a paraszti terhek egységesítése mégis állandó veszélyt jelentett a polgári jobbágyközösségre. E rendelkezés betartását ugyanis eleve megkérdőjelezte az a tény, hogy a jobbágyföldeket nem mérték fel, s így azok terjedelmét a későbbiek során maguk a jobbágyok sem tudták megmondani. E helyzet jelentős ún. remanenciális földet eredményezett, s ez (a ténylegesen bírt és az urbárium által előírt földterület közötti különbség) alkotta alapját a későbbiekben a külön kezelt urasági majorsági tábláknak. Summázva megállapíthatjuk tehát, hogy a káptalan az urbárium rendelkezéseit a jobbágyi terhek fokozására használta fel, s az idők folyamán egyre inkább közelített azok normájához — bár azt 1848-ig sem sikerült megvalósítani. Polgáron az úrbérrendezést 1774-ben hajtották végre, pontosabban rögzítették papírra. 20 , E rendelkezések ugyanis a maguk teljességében sohasem léptek életbe, s annak megvalósítása ellen a jobbágyközösség szívós harcot folytatott. E munkálatok áttekintése elsősorban azért szükséges, 204. SzL Urbáriumok. Polgár község urbariuma. Az úrbéri kilenc kérdőpontra adott felelet. 205. Szendrey i.m. (Egy alföldi uradalom ...) 160—166. 206. Uo. 198. 207. SzL Urbáriumok. Polgár község urbariuma. 51
