Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

Az elhullott vagy a levágott szarvasmarha szarvát a paraszti gazdaságokban hasznosították. Számos eszközt faragtak belőle. Só- és paprikatartó, rüzsíros kupa, fűsű, késnyél, bicskanyél, a csürhéseknek kürt készült szaruból. Ebből csinálták a fintoJ

cot is, amelyben kaszálás közben a fenkövet tartották. A szarvasmarhák trágyáját már a múlt század második felében alkalmazták a szántóföldek javítására. Eközben nemcsak a teleltetett állatok trágyájára számítottak, hanem a szántóföldi tarlókon őszölő gulyákat meghálatták egy-egy gazda földjén. Ezért a tulajdonos külön megfizetett a gulyásnak.

1

9 A szarvasmarha húsát a mészárosok árusították a várostól árendált mészárszékekben. A marhahús fontját az 1800-as évek elején négy-hat krajcárért árusították.

2

0 De csak a színhúst mérhették el fonton. A megnyúzott lábszárakat, a fejet darabszámra adhatták el.

2

1 Noha ebben az időben az árendátorok panaszkodnak, hogy a „Város Lakossai a Marhájoknak levágására és fonton való elmérésére. . . rávetemedtek,"

2-, később sem vált általánossá a szarvasmarha, illetve a borjú házi vágása. Hajdúnánáson még lakodalomra is ritkán vágtak borjút. 19. Janó A., é. n. 12. 1. 20. HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301/a. 9. 1804. No 93. 21. Uo. 1806. No. 124. 22. Uo. 12. 1823. No. 280. 61