Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)
Tartalom
Gyulai József felső csordás, mert ,,jó előre bojtárt fogadott, s azt József napig tartotta, idővel pedig kivett a béréből tőle 2 Rft-t és két pár fejér ruhát". 4 9 A számadó a kiverés pontos idejéről értesítette a bojtárjait. Előző hetekben kimentek a legelőre, s az álláson maradt nyaraló kunyhót kijavították. Falát megtapasztották, tetején a nádait kiigazították, lekötötték. Űj kunyhót csak akkor csináltak, ha a régi teljesen tönkrement. Egy ágasokon álló kunyhó nyak-tíz évet kibírt a legelőn. Ekkor készítették a tyúkólat és a sertésólat is. A számadó felesége pedig elkészítette az élelmet, megtöltötte ennivalóval a kenyeresládát. A nyaraló kunyhó négy sarkán egy-egy faág as volt, tetejét pedig a két végén leásott girincágas tartotta (11. kép). Nádból készült oldalát kívül-belül vékonyan betapasztották, így nem volt cuggos, szellős. Egyébként gyorsan száradt benne az élelem. Fala vályogból is 'készült, ez tartósabb épület volt. Deszkából volt az ajtaja. A falon polcok is lehettek, amelyen kisebb-nagyobb tárgyakat tartottak. Az 1930-as évektől már módosabb pásztorkunyhó épült, amelynek padlása is volt, s teteje pedig vastag szalmából készült. Az 1920-as években a legeltetési társulat a gulyásoknak kerekeskunylnót csináltatott, amelyet ökrökkel húzattak ki a legelőre. Ezt nem mozdították el egész nyáron. Tavasszal kiállították a gyepre, helyben maradt. A gulyástanyák az 1800-as évek elején sokkal egyszerűbbek voltak. A pásztorok környezetéről egy panasz szövegéből kaphatunk képet: ,,Felső Gujánknak Pásztora G Csuja Jakab bepanaszolván, hogy az ő karámját valaki június 17-én meggyújtotta, mind az, mind a karám mellé helyeztetett tajgája ruháikkal és Eleségeikkel edgyütt öszve égett (1812)." >n Eszerint egyetlen szilárd építmény a karám volt az állásain, amelyet nádból készítettek. A század végén is karám épült a gulyaálláson, s mellette vasaló állott. A vasaló nádból készült, belül sárral betapasztott kerítésszerű építmény volt, amelyben katlanon főztek. 5 1 De katlanon főztek későbbet is, mert napjában kétszer, délben és este főtt ítél készült. Slambucot, kétszereskását és egyéb öreget főztek délre. Früstökre kenyérszalonna volt általában. A kisbojtár pedig tejet reggelizett, mert kifoghatott a gulyából egy-egy jámborabb tehenet, s megfejte. Délben, itatás előtt elküldték a kisbojárt. hogy pucoljon krumplit. Mikor a marha delelni kezdett, akkor hozzáfogtak a főzéshez. Estére is, mikorra beálltak a vacokra, elkészült az étel. Ösz felé vacsorakor hájaspirítóst fogyasztottak a leves mellé, mert éjszakára rendszerint száraztíszta leves főtt. A pásztorok régebben sokat használták a disznóhájat. Összehajtva, besózva és összevarrva füstölték fel, s őszig nem nyúltak hozzá. Akkor megvágták, s mindig vittek egy darabot a kunyhóhoz. A gazdák is megajándékozták őket egy-egy darab hájjal, ha kilátogattak a gulyához. Újabban hájat nem használtak, ezért szalonnával kenték meg a pirítóst. Mikor megfőtt az ítel a vasfazekban, letették a gyepre, s gyűrt (összehajtott) bundára, szűrre vagy zsombékra ültek köréje, s kerekfejű vaskanállal étkeztek. Azzal ki lehetett enni az aljáról is a levest, nem folyt ki belőle. 49. Uo. 10. 1814. No. 286. 50. Uo. 9. 1812. No. 191. 51. H. Szabó I., é. n. 2. 1. 46
