Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

A XIX. század elején többször is pusztított a marhadög Hajdúnánás határában is. 1812-ben és 1829-ben alaposan megritkította az állományt.

37 Hiába volt a kerület szigorú intézkedése: „Semmi féle Ökrös szekér vagy különösen szarvasmarha e Határról nem bocsájtatik ki, se be nem eresztetik, a Takarmány pedig még lovas szekeren sem engedtetik ... A Barom vásár a külföldieknek itt helyben meg nem engedtetik. A helybeli zsidók a marha bőrrel való kereskedéstől eltiltatnak. A Dög jószágok bőröstől edjütt ásattassanak el".

3

8 A szarvasmarhák gyakori nyári betegsége volt a száj és körövifájás. A száraz és rossz legelőre fogott állatokon hamar kiütött. Ha valamelyik gazdának több állata volt a legelőn, akkor a pásztor előtt hagyta, s még a század elején is sorsára bízta. Ha azonban kevesebb volt, akkor a betegeket hazahajtotta, s otthon a kertben gyógyítgatta. Az 1910-es évektől a gazdák még a gulyára is kijártak, s a pásztorral együtt kezelgették a beteg jószágokat. Lefogták, s előbb kötelet húzgáltak a körme között, így lesúrolták a megbetegedett részt. Majd a sebet telenyomták tejfellel kevert égetett és porrátört kíkkűve 1 (rézgálic). Takarmányt is szállítottak ki számukra. Száj- és körömfájás ellen sikeresen alkalmazták a lisztté összetört és hájjal vagy avasszalonnával összegyúrt kíkkövet is.'

r' „Fagyai (ligustrum vulgare) levelét és bogyóját timsós vízben főzték, s a szájfájós jószág száját megmosogatták a levével naponta háromszornégyszer. Összehúzó ereje van".

4

0 A beteg körmű marhát úgy gyógyította Körtvélyesi Lajos kovácsmester (aki a XIX. század végén katonakovácsként dolgozott), hogy a farkasalma (aristolochia clematitis lupus) főzött levében áztatott ruhával kötözte be a patáját. E kezeléstől még akkor is meggyógyult az állat lába, ha előzőleg le is esett a fél körme. Súlyos betegségként emlegetik a felfúvódást, amely gyakran azzal járt együtt, hogy elállt a szarvasmarha kírő

je. A zöld lucernától és a zöld repce levelétől hamar felfúvódott. Akkor is bekövetkezett, ha pókot vagy baromfi tollat evett a takarmánnyal. A beteg állat szájába záptojást ütöttek, kormos vagy avas szalonnát nyomtak a torkára, esetleg ecetet öntöttek bele. E célból „a fehér kunkor (melandryum album) szárát, levelét tejben megfőzik, s levét a beteg jószágba öntik, napjában háromszor is, ha nagyobb zavarok állnak elő. Virágát borban megfőzik, s a jószágba öntik, ha fáj a hasa, hasmenős, vagy kérőzni nem tud".

4

1 A pásztorok kemény, zsíros kalapjukkal püfölték a felfúvódott marha hasát, hogy meginduljon nála a szél. Ha ez nem segített, akkor bicskájukkal kiszúrták a bendőjét, s kieresztették belőle a szelet. A kedvezőtlen takarmányozástól a szarvasmarhának könnyen elállt a kírője, s nem tudott megkírődzeni, nem tudott elemészteni, hanem felfúvódott. Meszes vizet öntöttek bele. Az egészséges szájából vettek kírőt, azt tették át a beteg állat szájába, s így indították meg a kírődzist. „Kattankóró virágját is használták gyógyszerül. Virágját (cichirium intybus) megfőzik, egy fél liter tejhez egy fél marék virágot tesznek, továbbá egy kanálnyi erős paprikát, egy kanálnyi ecetet. Ha az állat fel van fúvódva, 37. Uo. 9. 1812. No. 189.. 13. 1829. No. 327. 38. Uo. 13. 1829. No. 327. 39. Béres A., é. n. 22. 1. 40. Igmándy J.—Kelemen S.. 1943. 210. 1. 4L Igmándy J— Kelemen S.. 1943. 210. 1. 22-