Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

gondosabbnak ismert pásztor kedvéért választották meg a legelőt. A tedeji legelőt használhatták a vidékiek is. Hajdúnánás nagy kiterjedésű legelőin feltehetően, folyamatosan legeltettek a szomszédos helységek lakosai.

3

7 A XIX. század elejétől figyelt fel a magisztrátus e tényre, amelyet akkor azért tartott a város lakosaira nézve sérelmesnek, mert ,,más idegen Határokról ide behajtott jószágok legeltetnek anélkül, hogy ezen Ns Városnak a legeltetésért legkisebbet is fizetne.... s behajtásuk által a magunk marháitól szorul el a legelő."

3

8 össze is íratták az idegen jószágokat. „A ménesen semmi idegen jószág nem találtatik, a Felső Gulyán hasonló képpen csak egy sincs, hanem az Alsó Gulyán Eszlári lakos Tóth György Eő Kegyelmének 11, az Ökör csordán Löki Lakosok Soós József, Soós János, Balogh János Eő Kegyelmeknek valami 72 darab, az árendás zsidónak 46 darab, melyek között 14 darab negyedfüek, a Dadán Lakó tiszttartóé Bartsi Eő Kegyelméé, a Tóth Györgyé és a Lökiek legeltetéséért. mivel az város tudtával történt, szolgálataikért nem kell bért fizetni."

30 Egy évtizeddel később, 1820-ban, panaszt tettek a magisztrátusban, hogy ,.a Nyíregyházi Lakosok... a Nánási Gulyásokkal egyet értvén, alattomosan a Marháikat ezen városi gulyákban tartják."'

0 1822-ben újólag megtiltják a külföldieknek (szomszédos helységbelieknek), hogy itt marhát legeltessenek/'

1 Az 1871-ben kelt összeírás szerint a város közlegelőin a helybeli birtokosoknak 27 995 db, a birtoktalanoknak 730 db, az idegeneknek pedig 3 519 db nagy- és kisjószága legelt.'- A XX. századra kialakult az a gyakorlat, hogy a környékbeli települések gazdái a tedeji legelőre állított gulyákba verték állataikat. Április l-ig vidékieknek nem adtak legelőbérletet, előjogot biztosítván ezáltal a helybeli állattartóknak. Elsősorban a Nyírségből (Nyíregyháza, Téglás. Űjfehértó, Balkány), a Tisza mellékéről (Tiszaeszlár, Tiszadada) hajtottak szarvasmarhát a hajdúnánási legelőkre. :;7. „Külföldi marhák lajstroma in Campó nostro: Eszi ár: 8. 1, Kereszttúr: 2, 7, 3, Bártfa: 12, Békés: 3, 1, Szentmihály: 7. 1, 1, Prügv: 2. 4, 8, 4, 4, 20, 2, 5, 4, 12, 1. 3, 2, 4, 10, 2, 1. 8, 1, 3, 1" Mád: 2, Liszka: 1, Dada: 1, Tarczal: 3, Tokaj: 13, 6. 7, 5, 1, Gráva: 4, Dob: 8. Csenálos: 1. Lucz: 3, Debreczen 3. 9, 10, 2, 26, 10, 1, 3, 1, 3, 2, 4, 3, 9, 9, Összesen: 296 darab. A marhákat egyes gazdák fogadták a nánási legelőre, s a felsorolás egyes tételei szerint vállalták azokat fel. HBmL. Hajdúnánási közgyűlési iratok. V. A. 301/b. 1. No. 154. 1720. 38. HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301/a. 9. 1812. No. 57. 39. Uo. No. 127. 40. Uo. 11. 1820. No. 162. 41. Uo. 12. 1822. No. 4. 42. Barcsa J.. 1900. 293. 1. 11