Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
asszonyok vállalták a csigagyűjtögetés munkáját.314 Leginkább olyanok, akik az év többi szakában is járták az erdőt, összegyűjtve gombát, bodzavirágot, csipkét (etc.). Számuk 10-15 fő között változott attól függően, hogy hányán kényszerültek jövedelmük kiegészítésére. A gyűjtögető asszonyok éves tevékenységének sorát éppen a csigagyűjtögetés nyitotta meg, április elején. Mindig a tavaszi záporok után, vagy — csapadéktalan napokon — a késődélutáni és a korareggeli órákban indultak átvizsgálni a falu határát. Gyűjtögetésüket a falu közeli területeken kezdték, és csak később húzódtak a távolabbi határrészek felé. Szabadon mozogtak a különböző tulajdonú területeken, sem az önkormányzattól, sem az erdőgazdaságtól, sem a magán földtulajdonosoktól nem kértek engedélyt a gyűjtögetésre. Magányosan, vagy legfeljebb egy-két családtagjukkal (lányukkal, unokájukkal) vizsgálták át a patakparti ártereket, réteket, erdőszéleket. Falubeli gyűjtőtársaikat elkerülték, tiszteletben tartották a naponta kiválasztott gyűjtőterületet, melyet az érkezés sorrendjében foglaltak el: a hamarabb érkezőt kikerülték, néhány száz méterrel távolabb kezdtek el gyűjtögetni. Csak tárolóeszközöket, 5-20 kg csiga hazahordására alkalmas nylon szatyrot, vagy egykét műanyag vödröt vittek magukkal. Ritkábban — távolabbi, de bőséges területekre — biciklivel is elmentek, a csigákat pedig nagyméretű műanyag zsákokba tették, és a biciklivázon átvetve, a biciklit tolva szállították a faluba. Óránként 1-5 kg (60-300 darab) csigát gyűjtögettek.315 A kifejlett gyakorlat, és az eredményesség ellenére a gyűjtögetés — melyre adatközlőim örömmel emlékeztek vissza — befejeződött Szarvaskőn. Ennek oka elsősorban a kereslet gyengülésében, másodsorban a gyűjtögető asszonyok elöregedésében, és a lokális közösség hagyományos gazdasági keretek között tevékenykedő tagjainak elvándorlásában és elhalásában, harmadsorban pedig a Szarvaskőn maradók életszínvonalának emelkedésében jelölhető ki. Az éti csiga fogyasztásának igen nagy múltja van az európai kultúrában. Már az ókori görögök is ínyencségként tartották számon, de Euró314 Az ország csigagyűjtő településeinek többségével ellentétben Szarvaskőnek nincsen roma lakossága, így itt kizárólag magyarok gyűjtögették a csigát. (Szemben az országos átlaggal, ami azt mutatja, hogy a csigagyűjtögetés etnikailag specifikált tevékenység. A romák körében az sem ritka, hogy — kimaradva az iskolából — idényben több napra a gyerekek is beállnak a gyűjtögetők közé.) 315 Adatközlőim az 1990-es évekbeli felvásárlói árakra nehezen emlékeztek vissza. Annyi azonban bizonyos, hogy a felvásárlói ár és az előállított késztermék (például a magyarországi bolti forgalomban is kapható töltött csiga) ára között mindig is kiemelkedően nagy (2011-ben 75-80%-os) volt az árrés. 95
