Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
II. Bevezetés
folyamatok kutatása indokolttá teszi egyes fejezetrészek leíró jellegét, de a könyv egésze mégis inkább elemző feltárásnak, olyan rendszerezett értelmezésnek tekinthető, amely a természet és társadalom kölcsönhatásának megértésére irányul. E kölcsönhatás összefügg azzal az ökológiai egyensúllyal, ami a társadalom érdekei és a természet adottságai közötti kapcsolatot jellemzi. Megfigyelhető, hogy a történelem folyamán a társadalom mindig az egyensúly kialakítására törekedett.3 A paraszti társadalomban ezt az egyensúlyt kezdetben a hagyományrendszer szabályozta. A 19. század folyamán azonban a hagyományok helyét egyre inkább a tudományos hátterű ismeretek foglalták el. Ezzel egy időben kiterjedt a nagyüzemi gazdálkodás és intenzív szakaszába lépett a környezetkiélés. A növekvő népesség egyre nagyobb szükségletei a korábban kevéssé hasznosított határrészek nagyfokú kiélését, intenzív művelését eredményezte, amely ökológiai egyensúly- vesztéshez vezetett. Kutatásom során magam is vizsgáltam e változásfolyamatot. Eredményeimet jelen könyvben adom közre. Kutatásom három határhasznosítási forma értelmezésére irányult. A kutatás mindhárom esetben a kultúra és a természet közötti kapcsolat meghatározását célozta. Ennek megfelelően kettős motivációval kezdtem kutatni. Egyrészt a természeti környezet határhasznosításra gyakorolt hatásait, másrészt a határhasznosítási formák környezetátalakító gyakorlatát kívántam megismerni. Először az ökológiai tényezőket vontam vizsgálat alá - így főként a felszínt, a talajt, a vízrajzot, a növénytakarót és az állatvilágot -, melyek hatással voltak a határhasznosításra. Vizsgálatomat tehát a választott kutatási terület, Észak-Bihar felderítésével kezdtem. Az ökológiai tényezők nagyban hozzájárultak annak megértéséhez, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek miért jelentek meg, mások pedig miért tűntek el a történelem adott pillanatában. A sárréti puszták hasznosítása, az észak-bihari homokdombok szőlővel való betelepítése és a dél-nyírségi erdők tanyásodása ugyanakkor a természeti környezet átalakítását is eredményezte és további, a helyi közösség kultúráját érintő változásokat generált. Hatással volt a népesedés, a településszerkezet, a gazdasági stratégiák, de még a szórakozási formák alakulására is. Könyvem tehát a történeti háttér és a táji környezet összefüggésrendszerében olyan határhasznosítási formákról szól, melyek 18-20. században megváltoztatták Észak-Bihar természeti környezetét. 3 R. Várkonyi 1993: 267. 8
