Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
arkangyal és Gergely pápa ünnepén. Ezzel Bölcs, ahol korábban csak heti vásárok tartására volt engedély, most országos vásárhely is lett. A 15. század végéről ismét durva hatalmaskodások miatt (azok megőrzött periratai által) van adatunk a településről. Tordai András több rendbeli panaszt tett Ulászló királynál, mivel Panaszi Pázmán András és fiai a Tordaiak bolcsi birtokait, annak jószágait több rendben háborították. 1493-ban (Szent Bertalan apostol ünnepe körül) a Pázmánok a bolcsi legelőn lévő nyájat saját, szomajomi birtokukra hajtották el. Tordai András elpanaszolta azt is, hogy egyik bolcsi jobbágyát több évvel azelőtt úgy megverték, hogy majd meghalt. Harmadik esetben egy ökröt és lovakat hajtottak el a Pázmánok szentmártoni jobbágyai, majd „egy forintért elitták azokat” és amikor a bolcsiak vissza merték követelni a jószágokat, elfogták őket és bilincsben is tartották, amíg negyven arany forint váltságdíjat ki nem fizetett értük településük birtokosa.253 Az ügy kimenetelére vonatkozó adat ugyan nem maradt fenn, annyi azonban bizonyos, hogy a település (hamarosan megtorpanó) gazdasági fejlődésének, népességnövekedésének (lakosságszáma ekkor csaknem elérte a 400-at) gátat biztosan nem az ilyen hatalmaskodások vetettek. Bölcs lassú elnéptelenedése — ahogyan Kovácsié is — folyamatos volt a török időkben. A vidék jobbágysága az 1540-1650-es években, ha tehette, biztonságosabb helyre menekült. Évtizedeken keresztül még Debrecenbe is beköltöztek bolcsi jobbágyok.254 Bölcs pusztulásának pontosítása források (és előirányzott régészeti feltárások) híján még várat magára, csak feltételezhető, hogy a véleges elnéptelenedés valamikor a 17. század középső harmadában történhetett. Osváth Pál elsők között örökítette meg, hogy a kórógyi puszta Berettyószentmárton felé eső részén (az egykori Bölcs legnyugatibb határrészén) van egy mesterségesen emelt földsánc között egy halom, melyet a nép száján Kádár-halomnak neveznek. Zol- tai Lajos 1920. szeptember közepén megásatta a Kádár-dombot. Őskori leletek mellett, amik bizonyítják, hogy a halom nem a török hódoltság korában lett emelve, valóban megtalált több csontvázat. Egyet azon a cölöppel megjelölt helyen, aol a néphagyomány szerint Kádár vitézt eltemették. Semmi mellékletet, koporsó-, vagy ruhamaradványt nem talált, a koponyán kétoldalt szabálytalan alakú lyuk volt, ami ütéstől vagy lövéstől származhatott. Zoltai hajlott arra, hogy a Szalárdi János siralmas magyar krónikájában és Bartha Boldizsár debreceni főbíró krónikájában is megírt 253 1493: Dl. 32514. 254 zoltai 1902: 30-31. 79
