Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
bizonyítja Bolcshida 1274. évi említése, amikor is nem „villa”-nak, nem is az ekkor már elterjedőben lévő „posessió”-nak írták, hanem „terrá”-nak. Ez ugyan ebben a korban még jelenthetett falut is, de inkább csak földbirtokot, népesség nélküli, vagy éppen betelepülőben lévő területet.247 Bölcs benépesülése, újjá épülése az 1280-as években is haladt előre és az 1290-es évek püspöki tizedjegyzékében már, mint egyházas falu szerepelt. A 13-14. század fordulóján Bolcs-Bolcshida birtoklása miatt már pert is kezdeményeztek a Hontpázmányok leszármazottai, de Apa fia Miklós is részt vett benne, mint bolcsi Ders leányának férje s ottani részbirtokos. A két peres fél két Hontpázmány nembeli család volt: Paznan fia Ders és feltehetőleg unokatestvérei, Mikó comes fiai és testvére, Csépán fiai248. Pa^nan-i (Panaszi) Gergely fia István azt állította, mint felperes, hogy Bolcshidának az a része, melyet Szentmártonnak hívnak külön áll Bolcshi- dától, s így az ő örökségéhez tartozik. A pert előbb párviadallal akarták eldönteni, de azt megelőzve a felek egyességre léptek. E szerint István két választott, szomszéd nemes, két homo regius és a váradi káptalan küldötteinek jelenlétében a bolcshidai Szent Márton egyházban esküt tett, hogy Szentmárton az ő örökségét képezi, Bolcshidától határokkal van elkülönítve.249 A per folytatásában Mikó és társai tudomásul vették azt is, hogy már korábban a Barsa nembeliek is jogot nyertek Bolcshida fele részének birtoklására (sőt a Panaszuk is kénytelenek voltak felerészt átengedni a Berettyótól északra eső, frissen nyert birtokrészük felét). A hosszadalmas per után, mely a Hontpázmány nemzetségből leszármazott két család között folyt (és melybe Apa fia, a Hontpázmány nembeli Derzs egyik lányát, Erzsébetet nőül vevő Miklós is belekeveredett) végül 1323-ban született egyezség. Eszerint Bolcsnak egy része Szentmártonnal együtt Miklósé maradt és Kétbolcs néven (a Szent Márton és a Mindenszentek tiszteletére szentelt templomokkal) örökösei is birtokukban tartották.250 Ez ideig, tehát egészen a 14. század elejéig tart tehát Bölcs roppant határának egysége, 247 MÓDY 1981: 87. 248 Ez utóbbiak közül a bihari birtokáról Királyinak nevezett Zovárd egyik fia, János (a Zovárdffy család alapítója) 1388-ban azok miatt a birtokok miatt pereskedett, melyeket nagyapja, Bolcshidai Ders után örökölt, ezeket János vallomása szerint a szomszédok foglalták el (köztük Kovácsit Nadányi László), feltehetően a tényleges helyzet azonban fordított volt, a Zovárdffyak hatalmaskodtak, hogy birtokaikat kiterjeszthessék. (MÓDY 1990: 23.) 2« 1321: Dl. 38141. 250 MÓDY 1981: 90-91. 77
