Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
ahogyan a környék, például Zsáka, Rábé, Szentkozma és Bölcs jobbágyai még a viszonylag távoli Debrecenbe is elköltöztek védelmet keresve, úgy a kovácsiak is folyamatosan migrálták biztonságosabb területek felé. A 17. század középső harmadában a térséget érintő hadmozgások jelentős pusztításának emlékét évszázadokon át őrizték a Kovicsitól nem messze, a Szentmárton és Bölcs határán 1658-ban lezajlott csata egyik mártírjának, a II. Rákóczi György szolgálatában álló Kádár vitéznek a történetéből született népköltészeti alkotások. Az 1692. évi kamarai összeírás már desertaként, elnéptelenedett településként vette számba Kovácsit, melynek ekkor Nadányi János és a Nadányiakkal lányágon rokon több más nemes, így Ghillányi György és Bonts János volt birtokosa. Kovácsi pusztulásának pontos dátuma nem ismert. Egyháztörténeti adatok szerint még 1684-ben is tengődött néhány család Kovácsin, mert (a bakonszegiekkel közös) papjuk, S^anis^lai János szolgálatát ekkor még meg tudták fizetni.239 A település első (de csak időleges és minden bizonnyal nem is a teljes lakónépességet érintő) elnéptelenedésére tehát valamikor 1684 és 1692 között (talán a szomszédos Zsáka pusztulásával szinkron, 1688-ban) kerülhetett sor. Ez azonban nem tartott sokáig, mert 1695-ben a Nadányiak jobbágyai már újra elfoglalták a korábban elhagyott portákat. A település birtoklásában is változás állt be a századfordulón: 1701-ben az udvari kamara megsemmisítette, majd II. Rákóczi Ferenc újból megerősítette Nadányi János birtokjogát. Kovácsi lakossága talán már a birtoklás igazolásának zavaros időszakában, de a közvetlenül a szabadságharc kitörése utáni években biztosan ismét (és immár végleg) elnéptelenedett. 1703. július 26-án ugyanis a bihari kurucokat a császáriak és két rác ezred katonái Pocsajnál megverték, majd felégették Diószeget és végigdúlták a Berettyó-menti és a sárréti falvakat. Kovácsi jobbágynépe is e rácok elől menekült el.240 Falujuk elpusztult, többé újra sem telepedett. Kovácsi 1720-ban már, mint Bakonszeghez tartozó puszta tűnik fel a forrásokban. A bakonszegi jobbágyok ekkor a pusztán 120 köblöt vetettek.241 Pusztakovácsi további hasznosításának körülményeiről beszámol az úrbérrendezés korában készített összeírások egyike, az a kilenc kérdőpontra adott paraszti vallomás, melyet 1770 novemberében Bakon- szegen felvételeztek: „Nem lévén Bakons^egnek elegendő határa, minekutánna 239 Barcsa 1906-1908:181. 240 MÓDY 1990: 37 2« OSVÁTH 1996: 111. 73
