Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

kristályosított szaksát is.204 A komplex sfksógyár a Fejértói-pussfa valaha volt (!) legfejlettebb ipari létesítményének tekinthető.

A gyárban a kedvezőbb időjárású években 1000-1500 mázsa sziksót főztek. A sziksó mázsáját a bérlő 14 ezüst forintért értékesítette Pesten.205 Bevételt jelentett számára a szikföld helyben történő eladása is. 1839-ben ennek vékáját 1 forint 12 krajcáros áron vették meg a környék településeinek lakói, akik a szikföldből lúgot készítettek, majd ehhez tepertőt, vagy gyakrabban faggyút téve házilag „szép tiszta könnyű fejér” sfk- sgappant főztek.206 A bérlő kiadásait a főző bérleti díjának (550 pengő forint), a tűzifa beszerzésének és szállításának,207 valamint a munkások bérezésének tételei tették ki.

Egy 1849-ben kötött bérleti s%ergődés208 arról vall, hogy a sóstói sziksógyár bérlője209 a sziksófőzés joga mellett már a Messzelátó csárda, sőt a Sóstó melletti sfkes fürdő haszonvételi jogát is árendálja. Ekkor, a század közepén kezdődött a sziksótermelés, mint határhasznosítási forma és a sziksófőzés-szódakészítés, mint feldolgozó jellegű kisipari tevékenység pusztabeli (a fürdőfejlesztéssel szinkron) visszaszorulása, majd megszűnése: A sfksótermelési dekonjunktúra a 19. s%á%ad utolsó harmadában érte el mélypontját. A% 1862-ben még működő210 sóstói sfksógyár ekkor már nem volt képes felvenni a versenyt a nagyipari gyártási eljárásokat alkalmazó sgódagyárakkal. Ez lehetett az oka annak, hogy a gyár tulajdonosa és üzemeltető bérlői a szik- sókereslet csökkenését felismerve egyre inkább a fürdőfejlesztésben keresték hasznukat.211

204 10-15 óra alatt 5-6 mázsa finomított sziksót állítottak így elő. (IRINYI 1839: 724.)

205 Ezt az árat a szállítás költsége is terhelte. Irinyi a Pest-Debreceni vasútvonal majdani megépítésétől várt kedvezőbb értékesítési lehetőséget.

206 Irinyi 1839: 724.

207 A tűzifát hetente szállították Bagamérból (10 kurta öl, ölenként 5 pengő forintért), vagy Hossfipályiból (3 hosszú öl 35 váltó forintért). Irinyi a tüzelőanyag költségeit hosszútávon a résaljai kőszén felhasználásával látta csökkenthetőnek. (IRINYI 1839: 725.)

208 1849: HBML IV. B. 409/c 3.

209 A bérlő ekkor Kandel Salamon volt, aki a zsidók 1844-es járási összeírásában már, mint konyári lakos szerepelt. Az összeírás Kandelt haszonbérlőként és tanítóként tüntette fel. Feleségével és négy fiával élt egy háztartásban, 350 forint jövedelemmel, egy keresztény szolgával, egy zsidó és egy keresztény szolgáló fölött rendelkezett. (PAPP 2002:152.)

210 1862: HBML IV. B. 409/k 2.

211 A sóstófürdő történetét Magyari Márta dolgozta fel részletesen (vö. MAGYARI 2008:

34-53.)

65