Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

Belterület

kialakulása

1. Zichy- (később Lichtschein-) féle belső major

2. Bernáth-féle belső major

3. Újtelep

4. OFB-telep

5. OFI-telep

14. ábra: Hossifípályi belterületének alakulása (1750-1950)

4.2.4. Egy SPECIÁLIS HATÁRHASZNOSÍTÁSI FORMA: a sziksógyűjtés

A Fejértói-puszta déli határrészét, a Tóközt a 18. században még számos kisebb-nagyobb vízzel borított terület, szikek, sekélyvizű szikes (a népnyelvben sós) tavak szabdalták.179 Maga a puszta (de már maga a középkori település is) e tavak egyikéről kaphatta nevét, mivel a fejér ~ fehér melléknév az adott tó fenekének, vagy partjának sziksós „kivirágzására” utalhatott.180 A tavak vize oldott állapotban sziksót és konyhasót tartalmazott. A syiksó (nátrium-karbonát)181 a Tóköztől keletre eső Sóstó (később Tihanyi-tó, majd Konyári-sóstó182) környékén gyakorta virágzott: az ősztől tavaszig felgyülemlett talaj- és csapadékvíz a nyári aszály idején elpárologott és ma179 A mocsarakat kísérve, az azoktól magasabban fekvő, partosabb területeken hasonló szikhátak terültek el szerte a Nagysárrétbe ömlő erek mentén.

180 RÁCZ 2007: 133.

181 A sziksó, vagy szóda (ahogy a hamuzsír — kálium-karbonát — is) elsősorban a szappangyártás alapanyaga volt, de a korszakban (mésszel és kvarccal összeolvasztva) az üveg készítésnál is használták.

182 Ennek partján épült fel a 19. század második és a 20. század első felében Biharban igen népszerű fürdőintézmény, Konyán Sóstófürdő.

59