Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
tartozó jobbágyházaknak a térségében) nagy valószínűséggel román nemzetiségű zselléreket telepített le a Dietrichstein uradalom.165 Az „óhitről” áttért, 1768-ban egyházközséget alapító166 görög katolikus zsellérek ezen a területen építették fel első egyházukat, amit 1783-ban a Josephinische Aufnahme térképszelvényén már kereszt jelölt, éppen ott, ahol az „oláh templom” ma is áll167. A betelepülőknek a belterület mocsaras perifériáján való templomépítése, a faluközponttól való távol tartása a többségi, tősgyökeres lakosság református felekezethez való tartozásából is következett.168 A telepítések gazdasági eredetű okai (nagyüzemi gazdálkodás, munkaerő-kereslet, etc.) rávilágítanak a belterületi fejlődés gazdasági tényezőire. Ezek közül is gyakori elfordulású volt és ezért kiemelendő jelentőségű a birtokos nemességnek az a gyakorlata, hogy a jobbágyság közösségi hasznosítású földjeiből (leginkább a belső legelőövezet területéből) gazdasági telephelynek, „belső” majornak való darabokat szakított ki, kialakítva saját gazdaságai központjait. A birtokosok és az úrbéres közösség közti éles konfliktusokat, majd évtizedes urbariális pereket generáló legelőfoglalások, legelőfeltörések, legelőjog csorbítások a 19. század első felének jellemző, a gabonakonjunktúrából is fakadó gazdasági magatartásformái voltak. A 19. század első felében például alig volt év, hogy az észak-északnyugati határrészre, a települési belterület és a szőlőskertek közé eső páskom (közlegelő) csonkításának ügyével ne foglalkozott volna az igazságszolgáltatás valamely szerve.169 A Draveczky-birtok egy részét öröklő, a foglalásokban élen járó Bemáth család 1803-ban szakította ki és csatolta beltelkeihez a közlegelőnek a belterület széléhez közel eső sávjából azt a darabot, melyre nem sokkal később saját és jobbágyai részére lakóházakat építtetett: „...ámbár a közönséges pascuum most is felette szűk, mégis Bemáth Gedeon úr abból egy részéről magának udvari háznak, másrészről társainak 13 köböl alá való földet 165 További források feltárására — amit jövőbeni célomnak tekintek — van szükség ahhoz, hogy e telepítés körülményeiről több adattal szolgálhasson a kutatás. Itt jegyzem meg, hogy a Dietrichsteinek jelentős népmozgalmat idéztek elő telepítéseikkel nemcsak Hosszúpályiban, de észak-bihari uradalmuk egész területén: Nagyiétára például nagyszámban románokat, Székelyhídra (a Felsőváros településrészre) pedig németeket telepítettek. 166 BÖDI 1998:91. 167 a Bocskai és a Petőfi utca sarkán Vö. BÁRTH 1997: 57. 169 Bihari-Horváth 2008:17. 55