Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
egy alpontja pedig konkrétan az úrbéresek más községben történő legelőbérletére kérdezett rá. Az erre adott válaszból, párásai vallomásból kiderül, hogy míg a hazajáró kezesjószág számára fenntartott belső legelő Konyár közigazgatási határán belül helyezkedett el, addig a Fejértót jelölő „szomszédban lévőpuszta” legelői képezték a település külső legelőövezetét, ahol a konyának a tenyésztést szolgáló állataikat és igásmarháikat tartották ,110 111 A külső (részben ártéri) legelő nagyarányú extenzív állattartás színhelyét képezte. E tartásmód annak ellenére, hogy alacsony hatékonyságú és hozamú volt, a fejértói legelőterület jelentős kiterjedését feltételezi a 18. század egész folyamán. A pusztai legelőterület csak a 19. század elejétől kezdett visszaszorulni a pusztai telepítések, a puszta fokozatos benépesítése és eke alá vétele következtében. Az 1791-1792-ben konyáriak által hasznosított fejértói határrészek lokalizálását a „Josephinische Aufnahme”, azaz az első katonai felmérés térképszelvényei teszik lehetővé. A még Mária Terézia által elrendelt felmérésnek a fejértói pusztát ábrázoló szelvényeit (Col. XXV. Sect. 20. és Col. XXV. Sect. 19.m) 1783-ban készítették az Osztrák Birodalom mérnöktisztjei (Pfanzelter alhadnagy, toscanai ezred és Prohaska alhadnagy, wurmsi ezred). Bár a térképező tisztek a szelvények megrajzolásánál főleg katonai szempontokat (az utak járhatóságát, folyóátkelők, stratégiailag fontos építmények elhelyezkedését, etc.) vettek figyelembe, szigorú előírásaik alapján hadászatilag irreleváns jelenségeket is kötelesek voltak ábrázolni.112 Ezek közé tartoztak bizonyos, színekkel elkülönített mezőgazda- sági művelési ágak (a szántókat barna vonalkázású tojáshéj színnel, a legelőket sárgászölddel jelölték). A legelő terület és a szántóterület a pusztát ábrázoló térképszelvényeken is jól kivehetően válik el egymástól, lehetőséget adva a konyának külső legelőövezetének kijelölésére. Ugyan az ugar, a tóközj és bajontai földek pontos lokalizálása nem lehetséges, mivel a contractus nem határozza meg ezek kiterjedését, de a későbbi kéziratos térképeken113 szereplő helynevek, objektum-megjelölések (Bajonta puszta, Bajonta halom, Bajonta Wirtshaus, Bajonta Tanya, Tóköz, Tóközpuszta) legalábbis 110 „Amely legelőmezőnk vagyon, az fejős marháinknak ugyan és borjúnak elegendő egész esztendő által, de az vonómarháinknak szomszédban lévő pusztán arendálni szoktunk legelőmezőt és ottan szántván szaporodásra való marháinkat is tartjuk.” Az investigatiót közli: BÁRSONY-PAPP-TakÁCS 2001: 243-245. 111 Az első katonai felmérés: Magyar Királyság. Budapest: Arcanum Adatbázis Kiadó, 2004. 112 Jankó 2004. 113 Második és harmadik katonai felmérés, Hosszúpályi 1859-es tagosítási térképe. 37
