Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
lyek után másrészt miért nem tért vissza eredeti lakóhelyére. A hódoltság korát megelőzően és az azt követően keletkezett, az adózó népesség személynév-soros összeírásait is tartalmazó különböző források összevetése minden bizonnyal eredményre vezetné az e kérdések megválaszolását célul kitűző geneológiai és migrációs kutatásokat, melyek nagy valószínűséggel rajzolhatnának hiteles képet a lokális közösségek török időkben kialakított túlélési stratégiáiról. A magam kutatása során azonban nem is elsősorban erre, azaz a 16-17. századi pusztulás (kontextuálisan kétségtelenül jelentős) társadalomtörténeti, mint inkább a 18. s^á^ad végi pus^tahas^nosítás gazdaságtörténeti és ökológiai vonatkozásaira kerestem adatokat. Ehhez mindenekelőtt az Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones fondja szolgált elsődleges forrásul. A kamarai, magánföldesúri és egyházi birtokokról, azok jobbágynépességről készített urbáriumok, úrbéri összeírások, birtok- és vagyonbecslések (időben meglehetősen kiterjedt, aló. század közepétől a 18. század végéig nyomon követett) adatsorai ugyanakkor lehetővé tették, hogy a gazdaság- történeti fókuszú „pusztatörténetek” viszonylagosan teljes vertikumát (a pusztulás előtti településtörténeteket - főképpen birtoklástörténeteket — és a pusztulás történeteit is érintve), de mindenekelőtt a pusztahasznosításnak — a bérbeadó birtokosok érdekéből rögzített — adatait megvilágítsam. Ezen adatsorok kiegészítéseként használtam fel a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár feudáliskori iratanyagából Bihar Vármegye Nemesi Közgyűlésének (érintőlegesen, az elsősorban a pusztahasznosító paraszti közösségek bérlői kötelezettségeit és jogait dokumentáló) jegyzőkönyveit, főként pedig a vármegye községi irategyütteseit. A pusztán folytatott gazdálkodás feltételeiről, a pusztai határhasználat mikéntjéről alapvető adatokat a Mária Terézia rendelete nyomán megkezdett országos úrbérrendezés anyagához szorosan kapcsolódó investigatiók, paraszti vallomások67 biztosították kutatásomhoz. A puszta és művelés alá vont határrészei lokalizálását kéziratos térképek és az első katonaifelmérés térképszelvényeinek adaptálásával végeztem el. Kutatásom nem a puszták egy adott időmetszetű hasznosítására, hanem egy adott puszta hosszabb időtartamú használatára irányult. A felszínes eredményt hozó szinkronkutatás helyett a mélystruktúra feltárására irányuló diakron megközelítést alkalmaztam. A puszta kiválasztásához számba vettem azokat a pusztákat, melyeket (legalább) a 18. század utolsó harmadától (konkrétan az országos úrbérrendezés során, 1769 és 1771 között felvételezett paraszti vallomások időmetszetétől) a 19. század kö67 A forrásanyagot közli: BÁRSONY—PAPP—TAKÁCS 2001. 26
