Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VI. Intenzív határhasznosítás, tanyás gazdálkodás a 18–20. században
nagylétai homoki legelők az úrbérrendezés utáni elkülönözésekor a Man- del-uradalom birtokába kerültek. Az első állattartó majorokat az uradalom alakította ki a legelős^éli Ligeten. A vértesi Ligeten már a jobbágyfelszabadítás után elkezdődött a tanyásodás, de Létán csak az 1860-as években, amikor a tönkrement Mandelek birtoka a Belga Bank tulajdonába került (34. ábra). 34. ábra: A létavértesi Liget a harmadik katonaifelmérés idején, a% 1890-es években A bank ugyanis a roppant — mintegy 6000 katasztrális holdnyi — területet felparcellázta, és kisebb birtokok formájában értékesítette, sőt a szegényebb gazdáknak kedvezményes földvásárlási hitelt is biztosított.501 502 Nagyiéta egykori történelmi határából északon ekkor vált ki, és szerveződött településsé Újlétaf02 A tanyásodás a 20. s^á^adiföldosztások (a vitézföldek osztása, az 1945-ös földosztás) során újabb és újabb lendületet kapott. A Ligetre nemcsak Létárói és Vértesről, de a debreceni külterületekről (főként Halápról) és más falvakból, városokból is érkeztek telepesek. Az ilyetén fejlődő, de kezdetben elkülönülő Léta- és Vértesliget a 20. század 5()1 Tokai 1992:141-147. 502 Vö. PÁLL 1993: 155-164. 164
