Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VI. Intenzív határhasznosítás, tanyás gazdálkodás a 18–20. században
A 20. századfordulón már több mint ezer fő élt Létavértes külterületén. Nagyiéta és Vértes tanyasi lakossága ekkor közel azonos számú (650-600 fő) volt. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint a nagylétai Ligettanyáknak 403, a Cserekertnek 162, a Kiscsákónak (melyet korábban Cserecsákónak neveztek) 27, a Nagycsákónak pedig 70 lakosa volt. Ugyanekkor Vértesen a Gorove tanya (102 fő), a Kövesdi tanya (92 fő), a Lédig tanya (74 fő), valamint a Kis I és a Nagy II. tanyák (50-50 fő) rendelkeztek jelentős népességgel.496 Vértesen a külterületi lakosság többnyire a déli és nyugati határrész uradalmi majorjaiban, Nagyiétán pedig elsősorban a ligeti (északi) határrész egyéni tanyáin élt. Érdekes fejlődésen ment keresztül a cserekerti külterület. A jelenlegi lakotthely környezetében a 18. században még hatalmas tölgyerdő, a Létai- erdő húzódott. Ennek irtványain, az Ér jobb partján települt a Cserekert, Nagyiéta első sgőlőskertje, valamikor a 18. század első harmadában (31. ábra).497 Ezt a szőlőskertet (és az irtványon kialakított szántókat) a létai úrbéres parasztközösség használta, kezdetben bizonyára árendát fizetve a terület nagybirtokos tulajdonosának, a gróf Dietrichstein-családnak. A 18. század végén azonban, az új birtokosok (gr. Khevenhüller, majd br. Mandel) a saját kezelésükbe vették a területet, és létrehozták a határrész első gabonagazdasági majorját, a Cserecsákót (a későbbi Kiscsákót — 32. ábra). A létai úrbéresek a nagybirtok intenzívebb gazdálkodását, (jogos) területfoglalásait nem fogadták el, elhúzódó urbariális pert indítottak, melyet végül elvesztettek. A 19. század végére a szőlő is kipusztult. A szőlőskert azonban nem néptelenedett el: a kezdetben csak eszköztárolásra (esetleg időszakos kint lakásra) használt kunyhók, szőlőpajták a közeli uradalmi majorok cselédségének birtokába kerültek. Ezek helyén idővel állandó lakhatásra alkalmas lakóházak épültek. Az egykori szőlőkért pajtasorai hamarosan többutcás kistelepüléssé alakultak (33. ábra). Cserekert népessége felduzzadt, lélekszáma az 1930-as években már 220 fő volt. 6.1.2. A TANYAVILÁG KITELJESEDÉSE A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 496 Ezeken kívül Vértesen több kisebb tanyát is felsorol a népszámlálás: Dergsy liget (9 fő), Fráter liget (24), Dergsy kistanya (8), Derysy nagytanya (8), Frátergőyhátja t. (26), Irinyi t. (10), Nagygő^háti t. (5), Nagy I. t. (18), Magyart t. (28) Bartha tanya (30), Kis II. (8), Kis III. t. (6), Kis IV. t. (8) Marjai t. (9), Noler t. (24), Újvárosi t. (7). — Vö. A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Budapest, 1902. 497 Vö. Tokai 1992: 75. 161
