Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
értékesítést.461 Az 1960-as évektől a Mezpker kereskedelmi vállalat folytatott kiterjedt felvásárlást a térség keleti felében (nemcsak szőlőt, egyéb gyümölcs- és zöldségféléket is felvásárolt). A szőlőt több településen fel is dolgozták a szövetkezetek. A bort leginkább az adott településen értékesítették,462 illetve a tagság fogyasztotta el különböző társasági összejöveteleken.463 Nem volt kivételes azonban a borfelvásárolás sem: a hosszúpályi Olgákért egykori uradalmi pincéjét az 1950-es években a Borforgalmi Vállalat hasznosította, s így a tsz által készített bort is átvette. Az újlétaipincegazdaság is kereskedett a borral, felvásárolta a mustot is (a préselt levet nem vették át, csak a darált szőlő levét). A tsz-szőlők, az árukereslet hiánya miatt, igazán a rendszerváltás előtt sem voltak életképesek (állami támogatások nélkül talán nem is lett volna rentábilis a fenntartásuk).464 Ezért is omlottak hirtelenjében össze, amint a piacgazdaság újból utat tört magának Magyarországon. A szőlőkultúra krízisévében, 1990-ben a „borforgalmi” már nem tudott fizetni a leszedett szőlőért, 1991-ben pedig át sem vette a leszüretelt szőlőt. Az egész térségben folyt a must, nem volt elég a szövetkezetek tárolókapacitása. Ezekben az években végleg felbomlottak a szövetkezetek szőlészetei. A nagyobb szőlőterületeket ugyanolyan kisparcellákra osztották fel., mint amilyenekre a nagybirtokosok szőlőtelepeit 1945-ben. Az újgazdák pedig többnyire ugyanolyan érdektelenül, szervezetlenül zsákmányolták ki az ültetvények maradékát, mint az uradalmi cselédek félszáz évvel ezelőtt. 461 Ezeket a kapcsolatokat a későbbi kutatásoknak érdemes lenne alaposabb vizsgálat alá vonni! 462 Olyan adatot is gyűjtöttünk azonban, amely cáfolja a fenti megállapítást: :yA borral nem nagyon foglalkozott a tsz mert Után nem lehetett a bort értékesíteni, mindenkinek volt saját bora. ” M.S. Létavértes. Időrendbe helyezve az adatokat feloldódik az ellentmondás: a szőlőskertek és az egyéni borelőállítás visszaszorulásával párhuzamosan, egyre inkább mutatkozhatott helyben is kereslet a „tsz-borokra” (további kutatás szükséges ennek a résztémának a kibontásához is). 463 ,Vz olgakerti borház a tsZ'^ ktt, a tsZ szőlőjét oda hordták be, ott dolgozták fel. Aztán a bort a tagság is fogyasztotta a banketteken, amit a szövetkezet szervezett. ” P.S. Hosszúpályi 464 A tsz-tagság gyakorta értetlenül fogadta egy-egy veszteséges szövetkezeti szőlőtelep felszámolását: ,Vzekellett kiirtani a tszyszplőt, mert a vezetőségnek az volt a jó, ha minél kevesebb helyre osztják szét a prémiumot. Így több jutott nekik is. Ezért kezdték el a kéfmunka-igény es ágazatokat leépíteni. A szőlő is ilyen volt, mert hiába volt a talajművelés, meg a vegyszerezés gépi, szüretelni, stb. csak kézgel kellett. így hát kivágták a sok szőlőt. ”T.S. Konyár 146
