Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
ta fel.424 A 18-19. században már minden település határában voltak szőlős- kertek. Ezek kisebb-nagyobb, általában mezőgazdaságilag — elsősorban a szántóművelés által — nem, vagy kevéssé hasznosítható, homoki területekre, leginkább a települési határok északi (dél-nyírségi) részére települtek. A homoki szőlőtermesztésnek a 19. század utolsó harmadában lett különös jelentősége, amikor afiloxéra (szőlőgyökértetű) futótűzként terjedt el a történelmi borvidékeken, szinte teljesen elpusztítva a kötött talajra telepített szőlőket. A filoxéravész (1875—1890) következményeként értékelődtek fel a homoki szőlők, melyeknek talaja ugyan rosszminőségű volt, de a kártevővel szemben immunitást biztosított (75%-nál magasabb kvarctartalom esetén).425 A növekvő borkereslet okán is, de elsősorban a filoxéravész miatt, a századfordulón egyfajta táji konjunktúra zajlott le: egyre inkább kiterjedtek az alföldi szőlők homoki termőterületei. Az első rekonstrukció, ami a filoxéra pusztítását hivatott kompenzálni, Eszak-Biharban nem volt jelentős. A régi hazai szőlőfajták tovább meg is maradtak az észak-bihari szőlőskertekben, mint például a szomszédos Ermelléken. Fajtaváltásra Eszak-Biharban csak az 1930-as évektől került sor, mivel a térséget több természeti csapás, elsősorban fagykárok érték ebben az időben. A két világháború között folytatódott a szőlőskertek századelőre jellemző nagyütemű növekedése: a mezőgazdasági termőterületen belül ekkor országosan megduplázódott a szőlőterület aránya (24. ábra). A szőlőtermelés túlnyomórészt kisüzemekben folyt. 1935-ben a mintegy 200.000 hektárnyi országos szőlőterületnek több mint 80%-át 3 hektárnál kisebb szőlőbirtokon, csaknem félmillió gazdaságban művelték.426 Eszak-Biharban is kisparcellákon folyt a művelés, ritka volt az egy katasztrális holdnál nagyobb szőlőbirtok. Az átlagos birtokméret 300-650 négyszögöl közé tehető,427 de ezt is gyakran több „tagban”, egymástól távol eső kertrészeken művelték. 424 Hőgye István például Fekete Lajos egy adatára (In: Debrecen város török oklevelei. Levéltári Közlemények IV. 1926. — 92.sz. oklevél) hivatkozva állítja, hogy Hajdúba- gos vidékén már a török (a váradi pasa) is szedett szőlőrész-vámot és szőlőpénzt (Vö. hőgye 1975: 27-28.). 425 ÉGETŐ 2006: 48. 426 Az adatot közli DONÁTH 1977: 17. 427 Vö. Bihari-Horváth-Bodnár 2010: 70. 132
