Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században

század utolsó harmadában különös jelentősége lett, ugyanis az 1875-től terjedő filoxéra (szőlőgyökértetű) ellen éppen a rossz minőségű, de 75%- nál magasabb kvarctartalmú homoktalajok biztosítottak immunitást (míg a kötött talajon honos szőlők szinte teljesen elpusztultak Magyarországon a század utolsó negyedében).400 A filoxéravész (1875—1890) következményeként tehát egyre inkább kiterjedtek az alföldi borvidék homoki termő- területei.401 Ez a gazdasági változás nagy valószínűséggel hatással volt Hosszúpályi szőlőkultúrájára is, noha nem a - leginkább házi fogyasztáshoz termelő — paraszti szőlőgazdaságoknak, hanem a Lichtschein-féle szőlészetnek a fejlődésére: a hirtelen növekvő borkereslet miatt ugyanis bővíteni kezdték a szőlőtelepeket. Ez a fejlődés azonban megtorpant az első világháborút háborút lezáró trianoni béke határmegvonása után, melynek következtében a környék nagyüzemi szőlészetei jelentős piacoktól estek el. Ugyan a termelés a Lichtschein-birtokon is folytatódott, de az értékesítés rendszerét újra kellett szervezni.

Az önellátó egyéni szőlősgazdákat a 19. század végének gazdasági és a 20. század elejének jelentős országterületi-politikai változásai nem érintették. A szőlőskerti szőlőtermesztés fejlődése, kiterjedése ebben az időszakban is folyamatos maradt. A településen ekkora már nemigen volt a paraszttársadalomnak olyan szegény tagja — tartotta a közvélekedés —, akinek legalább néhány sor szőlője ne lett volna. A két világháború között készített birtokösszeírások, felmérések is erről tanúskodnak: 1939-ben egy hegyközségi törvény végrehajtásával összefüggésben végzett felmérés szerint 342,6 kát. hold beültetett szőlőterület 570 birtokos kezén oszlott meg.402 Ekkor már — a nagybirtokos család mellett — több parasztszármazású szőlősgazda is nagy kiterjedésű szőlőterületet birtokolt (4. táblázat).

400 Egy 1935-ben készített statisztikai felmérés szerint Hosszúpályi 367 kát. holdas szőlőterületének több mint háromnegyede (278 kát. hold) immúnis homoktalajra esett (vö. Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Magyar Statisztikai Közlemények 99. Budapest, 1936.). A szőlőskert területe teljes egészében homoktalajú volt, a szőlőtelepek azonban részben kötött talajon terültek el. Ez egyben megmagyarázza azt is, hogy a pályi szőlőskertben miért csak kismértékben terjedtek el a di- rekttermő szőlőfajták (a piros és fehér delevár, az otelló, a noha, a piros és fekete iza- bella, a féri és az elvira).

401 ÉGETŐ 2007: 48.

402 HBML. IX. 301. 2.

125