Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században

séhez és letelepítéséhez a birtokosok kvázi „majorságépítésbe” kezdtek, létrehozva az Olga-telepet (ma Olga kert), majd a Uissjó-telepet,392

A 19. század végén az eladásra került Zichy-féle birtok legnagyobb részét Brüll Alfréd vette meg. A közel 6800 holdas területből ekkor már csak 28 holdon műveltek szőlőt. A szőlőművelés munkafolyamatában a szőlő nyitását, fedését, kapálását, karózását szakmánybán végezték. A szak- mány bérezése természetben történt (leginkább gabonával). A metszéssel hozzáértő napszámosok foglalkoztak, de a szüretelést is napszámba adták ki. A szőlő nyári permetezésére hónaposokat (kizárólag férfiakat) szegődtettek. A 20. század elején már a szőlő nyitását, fedését, kapálását is napszámosok végezték. Egy katasztrális hold szőlő nyitásáért és fedéséért 8-8 koronát, egyszeri kapálásáért 8-10 koronát kaptak a munkások. A szőlőoltásért — minden sikerült darab után - 4 fillért fizettek.393 Ez utóbbira a terjedő fi- loxéra (szőlőgyökértetű) elleni védekezésképpen volt szükség: az amerikai eredetű vadvesszőbe (mint a föld alá kerülő, a gyökértetűnek ellenálló alanyba) oltották a hazai és európai nemes termőhajtásokat.

392 Bőül 1998: 306.

393 BŐDI 1998:114.

122