Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
III. Kutatástörténeti előzmények
környezeti alkalmazkodásból eredő önfenntartó gazdálkodási módok vizsgálatával.8 Steward, White és Lenskiék kutatása — neoevolucionista szemléletükből adódóan — a környezet azon tényezőire irányult, melyek szerepet játszhattak a kulturális evolúció alakulásában. Kutatásmódszertani szempontból fontos munkát végeztek a vizsgálati egység (kulturális jelenségek), a környezeti tényezők (éghajlat, domborzat, talajtípus, etc.) és a környezethez adaptált létfenntartási formák (gyűjtögetés, pásztorkodás, földművelés, etc.) meghatározásában, de számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi történelemben a „haladás” mellett a „hanyadás” is megjelenik. Sőt, épp az ökológiai tényezőknek a természeti népek és a modem társadalom általi különböző megítélése hívta fel a figyelmet arra, hogy az embernek a Föld ökoszisztémájához való viszonyát egyértelműen „devolúció” jellemzi.9 Más módon közelítettek a témához a neofunkáonalista rendszerükológia képviselői, akik a kultúra környezethez való funkcionális alkalmazkodását vizsgálták. A kutatások központi témája az energiafelhasználás, az eltartóképesség és az ezekhez való viszonyulás lett.10 Az antropológián belül ekkor vált résztudománnyá a kulturális ökológia, amely bár egyre több fogalmat vett át a természettudományos ökológiától, mégis maradt az kulturális antropológia tudományos terrénumán. A szakterület fejlődését jól mutatja, hogy neve is megváltozik: kulturális ökológiáról — Roy Rappaport hatására - ökológiai antropológiára módosul. Rappaport első jelentősebb műve, a Disznó az ősöknek11 egy óceániai népcsoport és természeti környezete rítus által fenntartott rendszerét, vagyis ökoszisztémáját vizsgálta. Eredménye az adott populáció és környezete közötti kapcsolat vonatkozásában egyedülálló, azonban nehezen alkalmazható más kutatási terepre. Az ökológiai tényezők azonossága ugyanis nem feltétlenül jár együtt a populációk azonos alkalmazkodásával. Fredrik Barth arra hívja fel a figyelmet, hogy az különböző alkalmazkodási formák különböző kultúrákat hoznak létre.12 Ehhez kapcsolódik az ökológiai fülke (niche) fogalma, amely a földrajzi területet és a hozzá kapcsolódó önellátási módot jelenti. Egy adott természeti környezetben egymás mellett több niche jöhet létre. Az egyes 8 Vö. Lenski-Lenski1978 9 Vö. BORSOS 2004: 32-39. 10 Borsos 2004:43. 11 Vö. Rappaport 1967. 12 Vö. Barth 1969. 10