Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúszoboszló, 2018)
Forrásközlés - Néprajztudomány, műemlékvédelem - Juhász Imre: Műemléki leírások. Nádudvar
I Juhász Imre ún. nagyjószág tartása minimális, az emberek kisebbítik, sőt ritkán felszámolják a gazdasági udvart a veteményes kert javára. (Minden öl földet hasznosítani szándékoznak.) A gazdasági udvar jellegzetes építménye a góré, amely korábban véggel, újabban oldallal tekint az utca felé. A góré ritkán kerítéspótló. Másik jellegzetes udvari építmény a szénaszárító szín. Mindkettőnek pillérei között sertésólat találunk. Az udvart és a kertet együtt teleknek, portának nevezik. Helyi építőanyag a vályog és a nád. A vályogot az ún. „sármföd”-bői készítik. A kiásott sárgaföldet áztatják, törekkel keverik, majd tapossák. Ezután következik a vetés, mely az ún. sablon segítségével történik. Nádudvaron inkább a kisebb méretű vályogot használják. (Mérete 32 cm hosszú, 16 cm széles és 17 cm magas). A szegényebb emberek általában maguk vetik, a módosabbak vetetik. A község szélén található vályogvető területeket gödröknek nevezik. A tetőt régen náddal fedték. E foglalkozás művelőjét „tetőverőnek'' nevezték. Az építkezéshez szükséges fát, deszkát vásárolták. A módosabbak a XIX. sz. elsőfelében az ún. tutajos fából építkeztek. Ezeket hegyekben vásárolták és a Kösely folyón át szállították Nádudvarra. A szegényebbek helyben szerzett gallyfákat használtak fel az építkezéseknél. Vályogból, vagy tégla alapon vályogból általában három-, négyosztatú házakat építettek. Néhány módosabb helyen ún. körül sározott vályogot használtak. Az így készült falak vastagok és erősek. Ilyen például a Mészáros féle ház a Bárány utca 29. szám alatt. A legújabb épített házak már teljesen eltérnek a hagyományos beosztástól. A tetőfedéshez régebben nádat, később cserepet használtak. Újabban cserép mellett nagyon ritkán palát is használnak. Ólak, színek fedéséhez régebben szalma, csutka, nád szolgált. Újabban a nád mellett egyre nagyobb szerepet kap a cserép, de szegényebb helyeken még ma is találunk szalmával fedett ólat. A nádtetős házak gerincét korcolják és az ún. koprosódeszkával vagy kalodadeszkával zárják le. Az előbb kiágazó léceket pamacslécnek hívják. A nádtető vértelek feletti szélét lezáró deszka az ún. sertedeszka, amit a „ sertevas ” erősít a nádhoz. A település besorolása: a.) Etnográfiai egységen belül jellegzetes. A felvétel ideje: 1964. július Dr. Juhász Imre Megjegyzés: a csirkék, tyúkok jellegzetes nyári ólja a nádból készült, kúpalakú, ún. tyúk kulina. Ezt esetenként sárral is betapasztották. Használatával a kártevők ellen is igyekeznek védekezni. 144
