Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Néprajztudomány - Lovas Kiss Antal: Gasztrokulturális fesztiválok Hajdúszoboszlón
Lovas Kiss Antal 5. Szoboszlói Szüreti Mulatság A szőlészet-borászat időnként és helyenként meghatározó eleme volt a magyar népi kultúrának. Hazánkban, akárcsak a kontinentális Európa más bortermő tájain, a szőlőművelés elsődleges célja a borkészítés volt.33 A szüreti mulatság témája 2015 óta szerepel a hajdúszoboszlói gasztro kultúrál is fesztiválok sorában. Közkedveltsége nyomán nem meglepő, hogy a bor- és szőlőfeldolgozás tematikája kétszer is feltűnik a szoboszlói gasztrofesztiválokon. Egyrészt a Bioétel- és Borfesztiválon másrészt röviddel később nemzeti tradíciókra súlypontozva a Szüreti Mulatságon. A három napos rendezvény során a szervezők igyekeznek megismertetni az érdeklődőket a magyar szüreti hagyományokkal, a borfeldolgozás eszközkészletével és tradicionális technológiáival. A fesztiválon résztvevők a must készítésfolyamatát követhetik nyomon. A rendezvény bepillantást enged a borfeldolgozáshoz kapcsolódó kismesterségek jellegzetességeibe is. Például 2016-ban Buglyó Péter aranykoszorús kádármester szürethez kapcsolódó munkáit, hordókat, borvedreket, kannákat, csobolyókat ismerhettek meg a látogatók. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a szőlőtermelés szempontjából kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkező Alföldön miért kerül megrendezésre egy ilyen rendezvény. Kétségkívül ezen a tájon a családi művelésű apró szőlőparcellák a kiegészítő üzemág szerepét játszották a parasztpolgárok, jobbágyparasztok, zsellérek és a céhes iparosok gazdaságában egyaránt. Bár bortermelésből származó jövedelmük meg sem közelítette a bortermelő vidékeken élőkét, mégis már a 18-19. századtól mindenütt jelentős, rangjelző szerepe volt magának a szőlőföld birtoklásának. Még az apróparcellás parasztok között is igen elesett embernek számított az, akinek még egy kis darab szőleje sem volt.34 Mivel az Alföld paraszttársadalmában a néhány négyszögöles szőlő megmunkálására többnyire a családi gazdaságon belül került sor, szocializációja során szinte mindenki kivette a részét a szőlő feldolgozásból. A szőlőbirtokok túlnyomórészt az önellátásra berendezkedett paraszti gazdaság szerves részét képezte. A szőlővel és borral való foglalatoskodás - a nagy erőfeszítést igénylő mezei munkával szemben - a pihentető bíbelő-33 ÉGETŐ 2001:590-595. 34 Égető 2001:594. 84
