Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Muzeológia - Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László: Hagyományosk Hajdúszoboszlón - A Bocskai Múzeum új állandó néprajzi kiállítása
Hagyományok Hajdúszoboszlón A hajdúszoboszlói szokások ismertetéséhez több helyi forrás, gyűjtés is rendelkezésünkre állt.17 A reformátusok születési, keresztelési, lakodalmi és temetési szokásairól nyújtanak átfogó képet T. Szabó Albertné visszaemlékezései,18 amelyek többségében a szerző gyermek- és ifjúkorára, az 1920-30-as évekre vonatkoznak. A hajdúszoboszlói gyermekágyas időszakot és a keresztelési szokásokat, babonákat innen ismerjük. A lakodalmas és temetési szokásokhoz több másik, hellyelközzel korábbi időszakra utaló forrást tudunk összehasonlítani ezzel az anyaggal. Maga T. Szabó Albertné is utal a szülei párválasztási szokásaira, összevetve azt saját generációjának szabadabb, több lehetőséget nyújtó helyzetével (pl. a tánciskolák és bálok, mint újabb ismerkedési alkalmak). Dr. Pásztor Erzsébet gyűjtése kifejezetten a hajdúszoboszlói lakodalmas szokásokkal foglalkozik.19 Ebben az 1904-ben nősült fő adatközlő, Gál István visszaemlékezéseit olvashatjuk. A gyűjtés időpontjában (1959) 76 éves gazdálkodó az esküvőkön csak násznagyként és vőfélyként vett részt, vendégként soha. A tőle kapott, szöveghűen közölt vőfélyverseket és információkat a kutató kiegészíti egy másik adatközlő, a gyűjtés idején 56 éves Borbély Margittól kapott adatokkal az 1950-es évek szokásairól, melyeket össze is veti a korábbiakkal. A temetés, a halott „tisztességes eltakarításának” hajdúszoboszlói szokásait Nagy Ibolya foglalta össze 1992-es tanulmányában20 saját gyűjtései alapján.21 Ezekben figyelmet kaptak a helyi római katolikus népesség hagyományai is, habár a vallásos szokásokon (pl. utolsó kenet, keresztet állítottak fejfa helyett stb.) kívüli egyéb szokásokban csak minimális különbség mutatkozott az eltérő felekezetűek között. IV. 1. Születés Az emberélet fordulóiról szóló kiállítási egységben arra törekedtünk, hogy kevés, de szimbolikus, nagy hatást kiváltó műtárgyat, ún. szokástárgyat állítsunk ki. 17 A Hajdúsággal foglalkozó néprajzi kutatások egyik alapművének számító, Balogh István által írt Hajdúság című kismonográfiában (BALOGH 1969.) a témához kapcsolódó, a társas élet szokásait taglaló részhez többségében Hajdúnánási és Hajdúhadházi adatokat, valamint Ecsedi István lentebb említett, siratóénekekről szóló tanulmányát használta fel. 18 BIMA 6294-2000. 19 BIMA 157-70. 20 Nagy 1992: 161-174. 21 BIMA 2601-90; BIMA 3106-91. 59
