Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Muzeológia - Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László: Hagyományosk Hajdúszoboszlón - A Bocskai Múzeum új állandó néprajzi kiállítása
Hagyományok Hajdúszoboszlón és meszelt, így jól igazodik „A vásárok világa” kiállítási egység által meghatározott századeleji utcaképhez. Az múzeumépület belmagassága megengedte, hogy a műhely egy áltetőt is kapjon, melynek héjazata - a régies hatás elérése végett - bontott cserépből készült, így kívülről egy korabeli épület hatását kelti és kiválóan illeszkedik a nagyobb kiállítási térbe, sőt, erősíti is annak főutca, vásártér hangulatát. A falon elhelyezkedő nyílászárók is új készítésüek, ám méreteik, arányaik és stílusuk korhű. A műhely többi belső falfelülete műgyantából kialakított, tapasztott vályogfalat idéző bevonatot kapott, a padló szintén műgyanta borítású, döngölt földpadló hatását keltő. A mennyezet gerendás, deszkafödémes szerkezete is kiválóan illeszkedik a hiteles hatást keltő enteriőrbe. A kiállítási egység fallal határolt tere ugyanakkor a szó legszorosabb értelmében behatárolta a kovácsműhely kialakításának és berendezésének lehetőségeit. A térelválasztás után egy kb. 7 nm-es, viszonylag kis helyiséget kaptunk, melynek hiteles és életszerű berendezése komoly kihívást jelentett a számunkra, mivel az eredeti kovácsmühelyek ettől nagyobb alapterületűek voltak. Bár fotók alapján rekonstruálni tudtuk volna a gyűjteményünkben lévő két műhelyfelszerelés eredeti tereit, de erre mégsem volt lehetőségünk a rendelkezésünkre álló kiállítási tér kis mérete miatt. Ez a felismerés már a tervezés megkezdésekor egyértelmű volt, így a célunk nem is a szóban forgó műhelyek rekonstruálása volt, hanem az eredeti és az eredetiek alapján rekonstruált berendezési tárgyak és eszközök felhasználásával egy olyan hitelesnek mondható enteriőr kialakítása, mely a szűkös teret a lehető legideálisabban kihasználva valósulhat meg. A kiállításbeli kovácsműhely berendezésének megtervezésekor figyelembe kellett venni a felhasználható műtárgyakat, a hiányzó, ám nélkülözhetetlen berendezési tárgyakat és mindezt az adott térhez igazítva elrendezni úgy, hogy bár nem egy működő műhelyről van szó, de berendezésének, kialakításának, térkihasználásának logikája kövesse egy valódi, használatban lévő műhelyét. Egyfajta „igazított” rekonstrukcióról beszélhetünk tehát, aminek egyik előnye, hogy néhány berendezési tárgyat egyszerűbben is kivitelezhettünk, hiszen nem kellett a használhatóság szempontjait figyelembe vennünk, elég volt pusztán a külső, látható részeket hitelesen megjeleníteni. A műhely bejáratával átlósan szemközti sarokban került kialakításra a kovácstűzhely. Ez egy téglákból rakott tűzpadka, alatta boltíves nyílással, a kovácsszén tárolásához. A tűzhely felső felületének közepén kis mélyedés lett kialakítva, az ún. tűzfészek. Ez lehetőséget biztosít szén 41
