Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Muzeológia - Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László: Hagyományosk Hajdúszoboszlón - A Bocskai Múzeum új állandó néprajzi kiállítása
Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László Az íves panorámafal egy jellegzetes szappantéglás ház kapuhomlokzatával folytatódik, a terem túlsó végében egy, a Kisbika Szállodát ábrázoló korabeli fotó felnagyított verziója látható, a bejárat oldalában pedig egy tapasztott falú, fehérre meszelt, cseréppel fedett nyeregtetejü épület utcafrontja vonja magára a látogató tekintetét. A panorámafal előtt egy viseletbe öltöztetett viaszbábu, a terem túlsó végében pedig egy másik érdekes, élethű figura kelti fel a figyelmet. A kapuhomlokzat melletti falsíkon egy képernyőn korabeli vásári jelenet kerül megidézésre, mely nem csak vizuálisan, de hanghatásaival is hozzájárul a vásári hangulat megteremtéséhez, a terem belseje felől pedig kovácsüllő csengése hallatszik. Egy ilyen, audiovizuális ingerekben gazdag térbe érkezik tehát a látogató, s e hatások segítségével már az első pillanatban el tudja helyezni magát a kiállítás által bemutatni kívánt térben és időben. Az első benyomás és a nagyszabású látványelemek mellett, a kiállításban való felfedezőúton elindulva, az érdeklődő betekintést nyerhet az ismertetett altémák részleteibe is, melyben információs nyomatok, interaktív kiállítási eszközök és természetesen eredeti műtárgyak, műtárgymásolatok segítik. 1.1. Vásárok, piacok Állandó néprajzi kiállításunk első egysége tehát egy kültéri miliőt, egy vásárteret jeleníti meg. Innen a már említett kapuhomlokzaton keresztül egy „házbelsőbe” léphetünk be, s mivel kiállításunk tematikája döntően a nagyobb társadalmi jelenségek (vásár) felől halad a személyes jelenségek (életfordulók) felé, ezért indokolt volt, hogy a kiállítás kezdő tere egy külső (és ne belső) tér érzetét keltse. Ez a térszerkesztési szempont ugyanakkor a helyi hagyományok szempontjából is indokolt, hiszen a vásárok, piacok igen jelentős gazdasági és társadalmi jelentőséggel bírtak Hajdúszoboszlón, így bemutatásuk szó szerinti előtérbe helyezése sem meglepő. A vásároknak igen nagy múltja van Szoboszlón, hiszen a település már all. században vásártartó hely volt. Gazdasági tevékenységének alapja egészen a 20. század közepéig az állattartáson és földművelésen alapult. A mezőgazdasági és kézműipari felesleg a vásározó, piacozó kereskedelem során cserélt gazdát és ez szolgált a meg nem termelhető javak beszerzésére is. Hajdúszoboszlónak négy vására volt: tavaszi (virágvasárnapi), májusi, júliusi (meggyírísi), és őszi (Dömötör-napi) vásár, melyek általában hétfői napra estek. E vásárokon a távolabbról hozott és a helyi terményeket, jószágo-30
