Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)

A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Lovas Kiss Antal: Thököly Imre emlékezete a hagyományban

Lovas Kiss Antal

Mint azt az eddigiekből is láthattuk, a paraszti és elit kultúra folyamatosan létező kölcsönhatása egyes korokban intenzívebben jelent meg. A 19. század irodalmi felfogását a „népiség” kultusza határozta meg. Ebben a közegben a „népies” alatt nem csak olyan költészetet értettek, amelyet az alávetett társadalmi csoportok hoztak létre, hanem általában olyan költészetet is, amely polgárosodó, vagy akár főúri körökben spontánul, ihletetten, természetesen keletkezett. Úgy, ahogy a kor köz és irodalmi gondolkodása szerint a népi termékek létrejöttek. Ne feledjük, hogy a 19. századi népköltési gyűjtemények még gyakran tartalmaztak műköltészeti alkotásokat is.12 Thököly kapcsán Cserei Mihály számol be a közelmúltig közszájon forgó folklórjellegű adatokról. A történet szerint Thököly seregével úgy kelt át az erdélyi havasok meredek hegyoldalain, hogy a lovaik farkára nehéz fa rudat kötöttek.13

Magyar Zoltán véleménye szerint, valóban népi eredetű hagyományok a Magas-Tátra vidékén jellemzők. A Szepességben jelentős birtokai voltak a Thökölyeknek, így a személyes jelenlétük okán is mélyebben beivódtak a helyiek emlékezetébe. Mondhatni ennek a vidéknek a helyi hőse Thököly.14 15 Ezért leginkább olyan történelmi mondák keringtek ebben a térségben, amelyekben gyakran valóságos helyek, személyek valós események jelennek meg fikciós köntösben. Az egyik történet szerint a liptói Soltész család tündöklő szépségű Luzsna nevű leányával találkozik Thököly vadászat közben. Azonnal beleszeret a tizenhat éves lányba, aki rövidesen várandóssá válik. A megesett lányt szülei kitagadják, ám Thököly nemességet és földbirtokot ajándékoz a családnak, hogy visszafogadják a lányt. Ez a történet egyben a térségben élt Vezslovszky Soltész család eredetmondája is.13

A Thökölyről szóló történelmi mondák még a tárgyszerű tényéktől eltávolodva is jelentős szerepet töltenek be a történelmi tudat fenntartásában és befolyásolásában. Thökölyek jelennek meg a Tátrai karbunkulus kő, vagy más néven a Héja-torony mondájában is, amely eredeti formájában feltehetően csak a Thökölyek utáni időkben, a 18. század második felében született. A tátrai a Zöld-tó felett emelkedő kőszikláról, a Héja-toronyról többféle változatban is ránk maradt ez a kincskereső monda (1. kép). A történet szerint a meredek csúcson hajdanában csilla12 SZERB 2005: 148.; KOSA 2001: 43^5.

13 CSEREI 1983.

14 MAGYAR 2000: 218.

15 MAGYAR 2000: 218.

248