Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Erika Cintulová: A Thököly család és Késmárk
Erika Cintulová körül álló házakat íves folyosók kötötték össze, a stukkókkal, illetve magyar és antik történelmi jeleneket ábrázoló festményekkel gazdagon díszített termek, a 200 fő befogadására alkalmas, márvánnyal burkolt ebédlő a reneszánsz várkastély büszkeségei voltak. Még a melléképületekben található istállókban álló lovak is márványvályúkból ettek és nagy tükrökben nézhették magukat, ami a bátorságukat volt hivatott fokozni.”19 Paradox módon a vár a Thökölyek idejében felvirágzott, az értelmiség és a nemesség kulturális életének központjává vált, azonban a város és a várbeli uraság között egyre élesedtek az ellentétek, amelyek sokszor torkollottak nyílt konfliktusokba és harcokba. „Az ellentétek 1646-1651 között érték el a tetőpontjukat. 1646-ban az országgyűlésnek kellett foglalkoznia a város és a vár viszonyával - legalább ennyit elértek a polgárok nem csillapodó tiltakozásai. Bár a késmárki küldötteket meghívták az országgyűlésbe, amivel lényegében elismerték a szabad királyi városok polgárait megillető jogállásukat, a csatából mégis Thököly került ki győztesen. Küldöttei azt állították, hogy Késmárk sohasem volt szabad királyi város, sőt: soha nem voltak kiváltságai sem. A város képviselői nem tudták megcáfolni ezeket az állításokat, mivel a város kiváltságlevelei nem érkeztek meg időben az országgyűlésbe - valaki szándékosan feltartóztatta azokat útközben.”20 Az ellentétek Sebestyén halála után éleződtek ki igazán, amikor fia, I. István lett a birtokok tulajdonosa, aki a királyi tábla ülnöke volt. A késmárkiak állták István valamennyi útját, a saját borukat is meg kellett vásárolniuk.21 1647-ben a városlakók egyfajta polgári egyesületet hozták létre, amelynek az volt a feladata, hogy a várost felszabadítsa a földesúri uralom alól. 1647 márciusában Thököly a tulajdonában lévő Árva várából hívott zsoldosokat és hagyta, hogy Késmárkot fosztogassák. Leváltotta az új bírót, a saját emberét nevezte ki a helyére és a szenátorok helyére is. Végül azután a késmárkiak 1651-ben kivásárolták magukat a család uralma alól: „A város és a vár közti végleges szerződést 1651. április 22-én írták alá Bécsben és a neve is bécsi szerződés lett. E szerződés alapján a város nemcsak az uralkodónak, hanem Thökölynek is fizetett váltságdíjat, mégpedig 50 000 aranyat azzal a feltétellel, hogy amennyiben egy éven belül nem fizeti meg ezt az összeget, a város örökös jobbágyságra jut. A korabeli krónika azt jegyezte fel, hogy a polgárok ösz-19 DuracTnsky 1969: 73. 20 Baráthová 2004: 11. 21 Késmárknak Tokaj környékén voltak szőlői. 236
