Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Szálkai Tamás: A Thököly család nemeslevele és rangemelő oklevelei
Szálkai Tamás felemelve, szájuk tátva, nyelvük kiöltve), mellső lábaikban arany koronát tartanak. A bal felső és a jobb alsó mező égszínkék, bennük egy-egy királyi koronás leopárd áll hasonlóképp, mellső bal lábukat ragadozó mozdulattal nyújtják előre, jobbjukban kivont szablyát csóválnak. A pajzs közepét egy másik, sárga színű pajzs foglalja el, melyben egész alakos, kétfejű, fekete császári sas látható kiterjesztett szárnyakkal. A pajzsra két katonai sisak támaszkodik: az egyikből párduc, a másikból oroszlán félalakja tűnik elő, mindenben hasonlóak az előzőekhez. Szalagok: egyik oldalon sárgák és feketék, másikon kékek és sárgák.20 Az oklevél narratív része hosszasan taglalja, hogy miért is kapta Thököly István a grófi címet. Eszerint az uralkodó tekintetbe vette Thököly István ragyogó családi helyzetét, hogy tudniillik ősei az átlagos mértéken felüli bátorságról és hűségről tettek tanúbizonyságot az osztrák császári ház irányában. Thököly István nagyapja, Thököly Sebestyén egyedülállóan bátor és a hadügyekben rendkívül jártas férfiú volt, II. Rudolf császár idején, rögtön annak uralkodása kezdetétől fáradhatatlanul, hűséggel és állhatatosan állt mindenben rendelkezésére, s leginkább a törökkel vívott harcban viselte derekasan magát, egyéb hőstettei közé tartozott a győri vár visszafoglalása és más olyan dolgok, amiket a szükség megkívánt. Ezért Rudolf a mágnások és bárók közösségébe fogadta. Fia, Thököly István, miután a tudományokban kiművelte magát, 14 évig az udvarban teljesített különböző szolgálatokat dicséretesen és kivételes 20 Scutum videlicet militare erectum linea perpendiculari per medium in modum crucis ductam in quatuor partes divisum, in quo inferiori sinistro et superiori dextro rubris campis, singuli fulvi coronati leones posterioribus pedibus innixi, totam corporis mole erectam caudisque bifurcatis sursum elevatis, faucibus hiantibus, linguisque rubicundis exertis erecte stare, anterioribus pedibus coronam auream intertenere. In superiori vero sinistra et inferiori dextra caeruleis scuti areis, singuli leopardi corona regia redimiti similiter erecte stare, anterioribus pedibus sinistris quidem ad rapiendum protensis, dextris autem strictam frameam vibrare cernuntur. Medietatem scuti aliud minus flavum scutum interoccupat, in quo integra biceps aquila imperialis nigra, alis expansis, coronis insignata decenter effigiata esse cernitur. Scuto incumbentes galeas binas militares craticulatas sive apertas iusto intervallo inter se dissitas regiis diadematibus sinistrorsum quidem alterum leopardum frameam vibrantem, dextrorsum vero medium itidem leonem coronam auream pedibus ostentantem, ambos coronatos mediotenus eminentes, alioquin inferioribus per omnia conformes proferente ornatas. A summitate vero sive cono galearum laciniis seu lemniscis hinc flavis et nigris, illinc vero caeruleis et itidem flavis in scuti extremitates sese diffundentibus scutumque ipsum decenter exornantibus, quae omnia pictoris edocta manu et artificio propriis ac genuinis suis coloribus clarius depicta et ob oculos intuentium posita esse conspiciuntur. 222
