Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Szálkai Tamás: A Thököly család nemeslevele és rangemelő oklevelei
Szálkai Tamás lis tényezőnek számított. Kezdetben a királyi tanács tagjai: világi és egyházi főméltóságok, a zászlósurak, valamint hozzájuk csatlakozó köznemesi ülnökök ekkor még változó létszámban és összetételben alkották az országgyűlés kialakulófélben lévő felsőházát. A közel félszáz család alkotta „igazi bárók” csoportja mellett a 16. század elején megjelennek az uralkodók által eszközölt bárói címadományozások is.3 A tisztséget viselő országbárók mellett ezt az új csoportot megkülönböztetően címzetes báróknak vagy mágnásoknak nevezték. Számuk a 16. század 30-as éveitől kezdett szaporodni, az 1608. évi koronázás utáni I. te. pedig már az ország második rendjeként említi őket, akik a diéta felső házában a tisztviselő bárók után foglaltak helyet.4 A mágnások sorába különféle módokon lehetett bejutni, ám a feltörekvők 2/3-a katonai karrier eredményeként szerezte meg a címet.5 A magyar nemesség tagozódását Werbőczy Hármaskönyve is rögzítette a 16. század elején. A nemesség eredeti szerzésmódjai között említi a birtokadomány nélküli nemességadományozást, amelynek során az uralkodó „ bármely közrendű embert a parasztoknak és nem nemeseknek szolgaságából kiszakítván és kivévén ” az ország valóságos nemesei közé helyez.6 Persze a gyakorlatban ez nem valósult meg ilyen letisztult formában. Idővel ugyanis a valós (pl. haditett) érdemek háttérbe szorultak, s egyre többen a társadalmi emelkedés eszközeként tekintettek a címereslevélre, amely bizonyos pénzösszeg megfizetése után, gyakorlatilag bárki számára elérhetővé vált. Ez az út a társadalom széles rétegei előtt nyitva állt. Ezt sok szökött jobbágy kihasználta, akik korábbi lakóhelyüket elhagyva nemeslevél birtokában kedvezőbb helyzetben új életet kezdhettek.7 Az országos szinten megjelenő problémakör megoldására az udvar 1723-tól általános nemesi vizsgálatokat tartott, amelyek során megpróbálták a kevésbé stabil helyzetben élő armalistákat visszaszorítani az adószedők soraiba. A nemesi társadalom perifériáján élő címeres levéllel rendelkező csoport többségének helyzete meglehetősen ingatag 3 PÁLFFY 2010: 35-38. 4 Meg kell jegyezni, hogy a középkori magyar tisztségek többsége az udvari hivatalok Bécsbe költözése után jórészt formális maradt, egy részük meg is szűnt. A zászlósurak politikai befolyása azonban továbbra is jelentős maradt. 5 PÁLFFY 2010: 35-38. 6 Werbőczy 1517:1. R. 6. cím. 7 Nem ritkán a személyes szolgálatok jutalmaként „enyhített” a földesúr egyes jobbágyok helyzetén, amikor nemeslevél megszerzésében való közbenjárással adómentessé tette őket. Szabó 1941: 11-21. 218
