Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Szendiné Orvos Erzsébet: "A zászlós bárány nyomában" Hajdúszoboszlón a 17. században
Szendiné Orvos Erzsébet kurucmozgalmainak idején inkább védekező állásponton volt, és ahhoz csatlakozott, aki szabadságát (adómentességét!) biztosította, és akinél védelmet remélt, vagyis jobbára a Habsburgoknál.36 A legnyugatibb fekvésű hajdútelepülés volt és a hajdúvárosok tömbjétől kissé elkülönülve nagyobb veszélynek is volt kitéve. Jó példa erre a Szejdi-járás, amikor a törökök az egyedülálló települést könnyen elpusztították. A Habsburg hatalom erőszakos rekatolizációja is másképp csapódott le a városban. Nem üldözték el a protestáns papokat, inkább katolikus kapitányokat állítottak a város élére, többször katolikus lelkésszel, akinek szemmel kellett tartania a református lelkipásztort.37 A protestáns vallású város lakói - vallásuknál és magyarságuknál fogva - nyilván kezdetben szimpatizáltak a kuruc mozgalommal. A másfél évtizeden át tartó háborús küzdelembe azonban akaratuktól függetlenül sodródtak bele. A kurucok számára a térség kulcsfontosságú volt, ezért is válik hadszíntérré. Thököly kihasználta a hajdúvárosok, így Szoboszló erejét is, sőt fejedelemként kísérletet tett megadóztatására is, bár eredménytelenül. A bécsi udvar viszont 1685-ben a katonáskodás mellett termény-, munka - és pénzszolgáltatásokat is követelt tőlük. Ennek oka az volt, hogy ekkorra megszűnt a török elleni felszabadító háború miatt a hajdúvárosoknak a végvárvonal előtti előőrsi funkciója. Ónod, Tokaj, Kálló és Szatmár erősségek is elvesztették jelentőségüket, a csekély számú őrségük inkább a bujdosók féken tartására, mint a török támadás kivédése volt szánva. A Tiszántúl ezután a császári hadak téli szállásolási, hadellátó területévé válik. A szerencsét- 56 57 Kuruc lovas vitéz (Philipp Rugendas rézmetszete) 56 A németek először 1676-ban próbálták megadóztatni a térséget, s ez majdnem kurucpártivá tette az egész hajdúságot. „Лг hajdúságot is most igen megszorongatta az német. Adót s élést vetett rajok, kegyelmes uram, igen nagy zsibongásban vannak, úgy gondolom, ha próbálgatná ember őket, most könnyen elhajtanának. — írta Wesselényi Pál Apafinak. Erre azonban nem került sor. TMÁO 7. KÖTET 1872: 579. 57 Babocsay Izsák tudósít arról, hogy 1671 végén „a hét hajdúvárosban mind pápista kapitányok vitetnek bé, és nagy solemnitással praeficiáltatnak azoknak a lakosaiknak elébe." Tehát nem a protestáns papokat üldözték el, hanem a város élére állítottak katolikus kapitányokat. 212
