Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Kónya Péter: A valássi kérdés a Thököly felkelésben
KÓNYA PÉTER kai és a királyi bányavárosokkal együtt.12 A felkelés alatt az ország területén egy bizonyos vallásháború tört ki. Miközben a kurucok üldözték a katolikus szerzeteseket és papokat, mindenhol visszafoglalták a protestáns templomokat és iskolákat. A kurucok által megszállt területeken külföldről hazatértek a protestáns lelkészek, akik visszakapták hajdani parókiáikat. A Thököly-felkeléssel kudarcot vallott I. Lipót abszolutista politikája, s vele együtt a rekatolizáció. 1681-ben már a magyar társadalom nagy többsége - a katolikus mágnásokkal együtt - Thökölyt támogatta. Az uralkodó, látva az óriási veszélyt, majdnem húszévi szünet után, a kritikus pillanatban 1681-re összehívta az országgyűlést Sopronba. Az országgyűlés, annak ellenére, hogy Lipót nagy törekvésének ellenére, sem Thököly, sem főbb hívei nem vettek részt benne, megszüntette az abszolutista politikát, felszámolta a Gubemiumot, helyreállította az alkotmányt és újból megválasztotta a rendi főméltóságokat. Természetesen, az országgyűlés a vallási kérdést sem tudta mellőzni.13 A protestánsok hosszú üldözése következtében az evangélikus és református követek az országgyűlésen kisebbségben voltak, és mindössze 20%-ot alkottak. Sopronba csak egy evangélikus főúr érkezett, Zay András báró, tizennégy református és tizenhárom evangélikus vármegyei követ, két református és tizenhat evangélikus szabad (és bánya-) királyi városi követ, és egy református és két evangélikus főrendi pótkövet.14 Természetesen ilyen arányban nem sok esélyük volt a vallásszabadság helyreállítása, ami elképzelhetetlen volt a katolikus főrendek és a papság többsége számára. A vármegyei nemesség, polgárság és a nem privilegizált lakosság többsége azonban az országgyűléstől főleg a vallási kérdés megoldását várta, vagy pontosabban a protestánsok szabad vallásgyakorlatának biztosítását. Az országgyűlés tárgyalásait jelentősen befolyásolta Thököly és a felkelők magatartása. Annak ellenére, hogy a felkelés vezére elutasította a személyes jelenlétet, követei útján követelte a vallásszabadság mihama12 Tartósan már 1678-tól a kurucok főleg a tiszaháti felső-magyarországi vármegyéket foglalták el, miközben már akkor átmenetileg megszállták a Garam vidékét és az alsó-magyarországi bányavárosokat. Felső-Magyarország egész területét tartósan 1682-től, és az alsó-magyarországi vármegyéket ugyanakkor átmenetileg tartották kezükben. A Dunántúl nagyobb részét csak a török hadjárat alatt, 1682-83-ban szállták meg. 13 Zsilinszky 1883. 14 Zsilinszky 1897: 41CM123. 182
