Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Papp Klára: Thököly Imre politikai pályája és felkelése
Papp Klára kiadónál egy harminc oldalas „hadinaplót” tettek közzé. A terjedelmes jelentés a kéthavi ostrom leírásával egyúttal jelzi, hogy komoly erőket kellett a „rebellió műhelyének” elfoglalására fordítani. Ekkor küldte a fejedelem Bécsbe Szirmay Istvánt, hogy tárgyaljon a töröktől való átállásról, de a jelentésben csak arról olvashatunk, hogy Szirmay „Kassán át Bécsbe érkezett, ahol letartóztatták.”23 Ezt a kudarc-sorozatot tetőzte be Thököly 1685. évi elfogatása Ahmed váradi pasa által, aki ezt követően a fejedelmet Jenő, majd Belgrád várába vitette. Thököly megítélésénél ma egyértelmű vélemény, hogy sikerei befolyásolták a török döntését, ígéretei pedig egyértelműen elkötelezték őt és híveit a török mellett. Ez vezetett fejedelemségének felszámolásához. Kevésbé veti fel a történetírás a Habsburg udvar felelősségét: akik jól tudták, hogy a sikereket a török felhasználja saját céljai érdekében, de nem akartak/vagy nem tudtak Thökölyvel kompromisszumot kötni, vagy neki komolyabb ígéretet tenni. így viszont 1683 után is fennmaradt számukra a Thököly fejedelemség elleni küzdelem, mint feladat, s nem tudtak minden erőt a török ellen fordítani. Thököly és hívei meggyőzésére, átcsábítására nem gondoltak, hanem inkább ellenségnek tekintették őket. 1685 után sokan átálltak a hadakozó kurucok közül (ezt mutatja a Buda 1686. évi ostromában részt vállalók összetétele is), ennek ellenére 1687-ben elindult a felkelőkkel szimpatizálók megbüntetése. Az erdélyiek Thököly birtokait már az 1685. évi februári fogarasi országgyűlésen elkobozták, hűtlenségi pert indítva ellene.24 A török belátva a Thököly elfogatása miatt keletkezett átállásokat (s többek között Kassa elvesztését), igyekezett számára elégtételt adni. A Váradra ünnepélyesen visszatérő Thököly Munkácson maradt híveit és rokonait akarta megsegíteni akkor, amikor a fejedelem vörös zászlóját kitűző, hatalmát még jelképező vár számára katonai támogatást kért a töröktől. Tudunk róla, hogy Zrínyi Ilonával folyamatos levelezésben (időnként titkos írással) állottak, több küldöncön keresztül tájékoztatták egymást a hadi eseményekről és a családi hírekről. Thököly 1686 januárjában már visszakapta a zászlóbontás lehetőségét, s a törökök keleti, a méltóságába visszahelyezett fejedelem által vezetett támadó serege Nándorfehérvárról Temesváron át vonult Váradra, hogy Munkács felmentésére is bevethető legyen. A Zrínyi Ilona megsegítésére és a vár felmenté23 G. Etényi 2005: 215. 24 Thököly nota-peréröl Szabó 1869: 209. 168
