Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Papp Klára: Thököly Imre politikai pályája és felkelése
Papp Klára egy vele vazallusi viszonyba kerülő magyar főurat. 1663-ban Wesselényiéknek is hasonló ajánlattal élt a szultán, Varga J. János pedig Thököly fejedelemségében a fenti koncepció realizálását látta.20 Papp Sándor, Kalmár János és jelen tanulmány szerzője is úgy véli, van jelentősége annak, hogy a kuruc vezér a területet katonai sikerei nyomán elfoglalta, a bécsi udvartól arra a területre téli szállásra kapott lehetőséget, majd a fejedelemség területének elismerése is megtörtént.21 A Bécset felmentő seregek párkányi győzelme, a nemzetközi öszszefogás megszervezése a török ellen azonban megváltoztatta a katonai és diplomáciai környezetet. 1684-ben még Lotharingiai Károly kezdeményezésére mutatkozott némi esély az udvarral való megegyezésre, ez azonban sikertelen maradt.22 Thököly igyekezett a fejedelemsége területét megőrizni, a rendiséget maga mellett tartani, azonban ez a törekvése egyértelműen a török hatalom oldalára szorította. Az Oszmán Birodalom azonban az évről évre folyamatosan ismétlődő támadások hatására, amelyek hozzájárultak a végvárrendszer jelentős várainak a Szent Liga kezére kerüléséhez, hosszú távon nem volt képes sem a fejedelemség területeit, sem a magyarországi török hódoltságot megőrizni. A felső-magyarországi nemesség különösen nehéz helyzetben volt. 1682 után némi könnyebbség következett: újranyitotta kapuit az eperjesi és a sárospataki kollégium, bizonyos birtokok is gazdát cseréltek. 1683 januárjában Thököly országgyűlést hívott össze Kassára, amelyre jelentős számú követ érkezett, s amelynek célja a további küzdelem irányának eldöntése volt. Az országgyűlésen megjelent Ibrahim budai pasa követe is, a nemesség pedig éppen ezért követelte a töröktől kapott szerződéslevél nyilvánosságra hozatalát, amit Thököly - feltehetően éppen a rendelkezésére álló terület bővítésének lehetősége és az egyértelmű török elkötelezettség miatt - nem tett meg. A bécsi kudarc után Thököly keményebben bánt a fejedelemség nemességével, az ellene szegülök birtokait pl. elkobozta. 1685-ben azonban már hiába hívta hadba a nemességet, azok hívására rendszeresen nem jelentek meg, igyekeztek kivárni. Területét fokozatosan kényszerült feladni: 1684-ben Bártfa, Makovica adta meg magát a császáriaknak, 1685-ben Eperjest foglalták el Schulz generális csapatai, s elveszett Tokaj, Kálló, Kisvárda, Szerencs is. Eperjes elfoglalását a bécsi udvar olyan jelentősnek ítélte, hogy a bécsi egyetemi 20 VargaJ. 2007: 177-178. 21 Papp 2003:662-664., valamint Kalmár 2010: 65-66. 22 G. Etényi 2005:215. 166
