Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Történettudomány - Nagy Iván: Semmelweis és Pasteur nyomdokain - Hajdúszoboszlóiak a magyar orvostudományban
Semmelweis és Pasteur nyomdokain hogy az vezérfonálul szolgáljon ebben az összetett és nehéz munkában, és így minél több ápoló rendelkezzen megbízható szakmai tudással. Ebből következően a könyv szerkezetét logikusan építette fel, és röviden bemutatta valamennyi munkafolyamatot, amivel egy ápoló találkozhat, így ismertette a fertőző betegségeket és a fertőtlenítés módjait, a beteg környezetének helyes kialakítását, a gyógyszerek beadását, az ápolók feladatait a műtétek, valamint elsősegélynyújtás során. Kenézy új technikai eszközök iránti érdeklődése mellett az orvosok munkájának segítése érdekében a Függelékben bemutatta a röntgengép és a fényképezőgép használatának módját is. Mindezeken túl az ápolók munkájának bemutatásában megnyilvánul Kenézy mélységes humanizmusa. Mint írta, „Az ápoló csak akkor lehet igazán hasznára a betegnek, ha a bizalmát, vonzalmát megnyeri. Szükséges azért, hogy az ápoló megjelenése ne legyen kellemetlen a betegre. Bánásmódjával pedig meggyőzze a beteget arról, hogy egészségét, életét jó kezekre bízta,”104 Az ápoló számára ezért is fontos feladat - a sebészeti tisztaság tartása mellett - hogy biztosítsa az ápolt nyugalmát, és azt beszélgetésekkel se zavarja meg.10' Kenézy tagja volt a honvédorvosi tisztikarnak. A világháborúban másodosztályú főtörzsorvossá nevezték ki.106 1916-ban külön kiadványban foglalta össze arra vonatkozó tapasztalatait, hogy milyen kihívások elé állította a világháború a sebészeket. A szöveg előadásként hangzott el 1915. november 10-én az egyetem főiskolai tanfolyamán. Nem szaktanulmányról van tehát szó, hanem a nagyközönségnek szóló, ismeretterjesztő munkáról. Kenézy sorra vette, miben tértek el a harctéri sérülések a békebeliektől, és a háborús körülmények mennyiben nehezítették meg a sebgyógyulást és a fertőzések elleni küzdelmet. Kenézy itt is ki tudta fejteni humanista felfogását. Úgy vélte, a háborút emberséges fegyverekkel is meg lehet vívni, amelyek az ellenséges katonát életük, testi épségük károsodása nélkül képesek harcképtelenné tenni. Ilyen humánus fegyvernek tekintette a puskát és a géppuskát. Emlékei szerint 1914 augusztus-szeptemberében az általa látott sebesülések 80-90%-as puskalövéstől származott, a háború előrehaladtával azonban az egyre nagyobb kaliberű, 30,5 vagy 42 cm átmérőjű gránátlövedékek által okozott sérülések szaporodtak meg.107 Szörnyű roncsolásokat okoztak a dum-dum és a 104 Kenézy 1910b: 77. 105 Kenézy 1910b: 78. 106 Orvosi Hetilap 1915: 424. 107 Kenézy 1916a: 26-27. 147
